Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Egy székely nemesi karrier a 17. században. Lippai András; a székely hadnagy története 973
974 BALOGH JUDIT fejedelmektől komoly birtokadományokat. Egészen nagy ívű karrier volt például a Béldi családé, amely a 17. század utolsó harmadában bontakozott ki, de meg kell említenünk a már Bocskai István alatt is jelentősnek számító Petkieket, valamint a Bethlen Gábor által a maga „kreatúrájának" tekintett Mikókat, vagy a Báthoryak és Bethlen uralma alatt fontos diplomáciai feladatokat és kapitányi tisztségeket kapott udvarhelyszéki Balassákat. Ezeknek a családoknak mindegyike ősi primor-famíliának tekinthető, csakúgy, mint az inkább a 17. század legvégén felemelkedő Aporok vagy Mikesek, akik már a fejedelemség létrejötte előtt is rendelkeztek, ha nem is jelentős méretű vármegyei birtokokkal, tehát nem csupán a Székelyföldön belül tekintették őket nemeseknek. Az ősi eredet és a vármegyei birtoklás ellenére azonban e felemelkedéseket nem tekinthetjük általánosnak, és csak a nem székely eredetű, de itt birtokos Kornis család az, amely a fejedelemség ideje alatt mindvégig meg tudott maradni Erdély jelentősebb családjai között. A Kornisok kivételével az említett családok egyike sem mérhető azonban a korszak országos „magyar" nemeseihez, sem birtokaik méretét, sem jobbágyaik számát, sem pedig életmódjukat tekintve. Fontos adalékokkal szolgáltak e tekintetben Tüdős S. Kinga kutatásai, aki elsősorban Háromszék nemességét vonta alapos vizsgálat alá.8 A székely társadalom túlnyomó többsége azonban nem tartozott sem a Kornisok, sem a Mikók közé. A 16. századra ugyan megőrizték a társadalom szerkezetének archaikus struktúráit, ám ezek a keretek már jó száz éven keresztül folyamatosan szétesőben voltak. Ezt a bomlási folyamatot már sokan modellezték, számos indokot megemlítve, amelyek között megtalálhatóak a belső folyamatok és a külső hatások egyaránt. A keretek szétesése azt eredményezte, hogy a korábbi társadalmi rétegek bizonytalanná váltak. A tradicionálisan hármas tagolódású székely társadalom primor-lófő-köznép hármasa mellett megjelentek a jobbágyokéhoz hasonlító társadalmi csoportok, valamint a primőr elnevezés mellett egyre gyakrabban használták a nobilis megnevezést is. János Zsigmond fejedelem 1562. évi végzései még jobban „összekuszálták" a társadalmi struktúrát. A 16. század második felének állandó bizonytalanságai és felkelései között az addigi neves primőr családok is elveszíthették korábbi jelentőségüket, mind anyagi erejüket, mind pedig politikai hatásukat tekintve. A 17. század elején a székely társadalom visszakapta azokat a szabadságjogait, kiváltságait, amelyekért a 16. század második felében küzdött. Az 1599-ben Mihály vajda,9 1601-ben pedig Báthory Zsigmond által visszaadott kiváltságokat mind Bocskai István, mind pedig Rákóczi Zsigmond, majd pedig Báthory Gábor fejedelem is tiszteletben tartották. Azt mondhatjuk, hogy valójában Bocskai István rendelkezései erősítették meg Báthory Zsigmond 1601-ben kiadott szabadságlevelét.1 0 A 16. század végére, 17. század elejére az Erdély élén állók — úgy tűnik 8 Tüdős S. K.\ Székely főnemesi életmód i. m. 9 Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda.. 1593-1601. Bukarest 1977. 10 Balogh Judit-. A székelyek Bocskai Erdélyében. Miskolc 2006. (megjelenés alatt) Bocskai István fejedelemként szembefordult korábbi székelypolitikájával, és egyéni kiváltságolások révén igyekezett megtartani a székelyek katonai erejét. Nem egészen két esztendős tevékenysége átfogó, a székely társadalom egészére irányuló koncepciót persze nem mutat. Az általa adott kiváltságok mintegy 90 százaléka ugyanis lófősítés, és csak elenyésző számban találunk nemesítéseket. Ez egyértelműen
