Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: A nagykanizsai képviselőválasztás 1848 júniusában 629
636 HERMANN ROBERT zsidókat azért nem írták össze nemzetőrként, mert megvesztegették az urakat, s a nemzetőrnek beírtak egy része azt hangoztatta, „mi nem szolgálunk, mert a zsidók helyett, kik összeírva nincsenek, szolgálatot tenni nem akarunk." Jellemző tény, hogy a határozat egyik kezdeményezője meg sem jelent az összeírások alkalmával, mert nem akarta kockáztatni népszerűségét. A történtek miatt „a kanizsai már eddig is szabadelvű intelligencia és polgárság nagyobb része" nevében „Többen" nyilatkozatot tettek közzé a Pesti Hírlapban, amelyben kijelentették, hogy nincs kifogásuk a zsidóknak a nemzetőrök közé történő beírásával szemben.38 A zsidóellenes megmozdulások miatt Szemere Bertalan belügyminiszter május 13-án elrendelte az országban lakó zsidó vallású lakosság összeírását azzal, hogy az összeírásban tüntessék fel azt, hogy az illetőnek van-e letelepedési engedélye, s ha nincs, elegendő határidőt szabjanak számára annak beszerzésére, s a belügyminisztérium a felküldött összeírások alapján fogja kiadni „az izraeliták honlakossága iránti rendelet"-ét.39 A Zala Megyei Állandó Bizottmány május 22-én tárgyalta a rendeletet, s az összeírás végrehajtásával a járási fő- és alszolgabírákat bízta meg. Az összeírás június folyamán mindenütt megtörtént, s július elején a szolgabírák felterjesztették azt az állandó bizottmányhoz.40 (Megjegyzendő, hogy ezzel egy időben a Pesti Hirlap nagykanizsai levelezője elégedetten számolt be arról, hogy „a nép a pozsonyi kebelrázó események [azaz az ottani antiszemita pogrom] után sem tért el pillanatig is a jog s emberiség teréről.")41 A jobbágyfelszabadítás módja elleni tiltakozás egyik megnyilvánulási formájaként április 22-én, nagyszombaton Nagykanizsán „nyolc helyen a korcsmacégért kiütötték, húst mértek, 10 krajcáron fontját, ekképpen az urasági jussban tettleg foglalással éltek", azaz a törvények által el nem törölt, urasági jogként megmaradt királyi kisebb haszonvételeket nem tartották tiszteletben. A cégérütők egyike meglátta az éppen arra tartó Chernel Ignácot, a Batthyány-uradalom ügyészét, s „teremtésemet, fiskálisos lelkemet toroktátva káromolta, agyonveréssel fenyegetett." Többek között emiatt is sürgette Csillagh Lajos másodalispán Csány Lászlót, a Vas, Zala, Veszprém és Sopron megyék, valamint a területükön lévő szabad királyi városok területére a parasztmozgalmak és antiszemita mozgalmak megfékezésére kiküldött egyik kormánybiztost, hogy mielőbb siessen a megyébe.42 Csány és társa, Széli József, április 26-án még Szombathelyről írtak jelentést a Miniszteri Országos ideiglenes Bizottmánynak, 29-én Csány már azt je-38 Ld. az 1848. ápr. 15-én Nagykanizsán kelt nyilatkozatot. PH 1848. ápr. 21. No. 36. 357. 39 Közli Németh László 177-178. 40 Ezt ismerteti Kapiller Imre: Zsidó társadalom Nagykanizsán 1848-ban. Pannon Tükör 1998/2. 66-68. 41 PH 1848. máj. 27. No. 67. 483. „Nagykanizsa, május 20." A pozsonyi eseményekre legutóbb ld. Miskolczy Ambrus: Zsidóüldözés Pozsonyban 1848. április 23-24-én. (In:) Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk. Erdődy Gábor és Hermann Róbert. Bp., 2002. 227-248. 42 Csillagh Lajos - Csány László, Zalaegerszeg, 1848. ápr. 25. Közli Hermann - Molnár I. 22-23., kivonatosan Ember Győző 58. A Chernellel történtekre ld. Chernel Ignác - Chernel Elek, Nagykanizsa, 1848. ápr. 30. PFL Chernel-cs. lt. Chernel Elek levelezése. Chernel Ignác egyik korábbi levelében már „demagóg elemmel saturált [átitatott]" városnak nevezi Nagykanizsát. Chernel Elekhez, Nagykanizsa, 1848. ápr. 15. uo.
