Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: A nagykanizsai képviselőválasztás 1848 júniusában 629
A NAGYKANIZSAI KÉPVISELŐVÁ LASZTÁS 1848 JÚNIUSÁBAN 637 lentette Szemere Bertalan belügyminiszternek, hogy a Zala megyei Kollátszegen kitört „erőszakos zavarok"-nak katonai erő felvonultatásával véget vetett, s május l-jén személyesen kíván részt venni a Vas megyei közgyűlésen, majd pedig egy rövid pesti utazás után vissza akar térni Zalába, hogy a május 8-i megyegyűlésen személyesen vegyen részt, ami után reménye szerint Zala megyei kiküldetését bevégzettnek tekintheti. Jelentése szerint a rendelkezésére álló katonaságot azokban a községekben helyezte el, „melyekben a mutatkozó jelenetekből tartani lehet a zavaroknak felmerülésétől."43 Miután azonban ezek között nem említette Nagykanizsát, feltételezhető, hogy az április 22-i eset egyszeri kihágás volt, s azt nem követte újabb, aggodalomra okot adó megmozdulás.44 A Pesti Hirlap nagykanizsai levelezője még május közepén is arról tudósított, hogy a népben még mindig számos kétség él, „nem tudja valódilag, mit nyert légyen az új alkotmány által; örökké kérdésekkel ostromol bennünket; orosz, illír, szerb seregek megtámadásáról tudakozódnak stb."4 5 Noha a megyében a parasztmozgalmak a továbbiakban sem szűntek meg (igaz, főleg a muraközi falvakra koncentrálódtak), Nagykanizsa és környéke a továbbiakban inkább nyugalmával tűnt ki.4 6 Augusztus végéről van adatunk arról, hogy Nagy- és Kiskanizsán „több uradalmi lakosok" a Batthyány Fülöp herceget megillető bormérési jogot „a tulajdon szent jogának minden kímélése nélkül" vakmerően bitorolják, s a bormérést majdnem nyilvánosan űzik.47 1848-49 telén pedig — a hatalmi viszonyokban kialakult vákuumot kihasználva; ti a magyar kormányzat fennhatósága már, a cs. kir. kormányzaté még nem érvényesült — „megszámíthatatlan néptömeg és számos szekerek" lepték el az uradalmi erdőket, s mindenki döntötte és hordta haza a fát. A város ugyan három tanácsost küldött ki a törvénytelen faizás meggátlására, azonban a tömeg olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy a tanácsosok jobbnak látták dolguk végezetlenül távozni.48 Ujabb izgalmat — az alább tárgyalandó képviselőválasztáson kívül — csak a július 4-ére kitűzött városi tisztújítás jelentett volna. Az 1848: 24. törvénycikk a szabad királyi városokon kívül a szepesi XVI városban, valamint az első bírósági hatósággal ellátott, rendezett tanáccsal bíró városokban is elrendelte a tisztújítást. A városokat nagyságuk alapján három (kis-, közép- és nagyvárosok) kategóriába sorolta. Nagy- és Kiskanizsa a maga valamivel több, mint 10.000 lakosával a kisvárosok közé tartozott. Ε tisztújításon a kisvárosokban választóként mindazok a legalább húsz éves, sem atyai, sem gazdai, sem gyámi hatalom alatt nem álló, büntetlen előéletű, a törvényesen bevett vallások valamelyikéhez tartozó férfiak vehettek részt, akik 300 forint értékű házzal vagy földdel; azok a kézművesek, kereskedők és gyá-43 A két jelentést közli Hermann: Csány-iratok I. 34-36. 44 Mindezek alapján nem tartjuk megalapozottnak Szöcs Sebestyén, 1990. 69. azon, egyedül Csillagh fent idézett jelentésén alapuló megjegyzését, hogy Nagykanizsa a parasztmozgalmak "egyik központja" lett volna. 45 PH 1848. máj. 27. No. 67. 483. "Nagykanizsa, május 20." 46 Szőcs Sebestyén, 1990. 67-71. 47 A kanizsai uradalmi tisztség - Horváth Vilmos, Nagykanizsa, 1848. aug. 23. Közli Hermann - Molnár I. 105-106., ismerteti Ember Győző 71. 48 Barbarits Lajos 43.
