Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
LUXEMBURGI ZSIGMOND ÉS A DINASZTIKUS SZENTKULTUSZ 371 leges, az alábbiakban tárgyalandó elemzéstől eltekintve ugyanis sem Szent Zsigmond hazai tiszteletét, sem Zsigmond királynak a kultusz magyarországi terjedésében betöltött szerepét nem vizsgálták, jóllehet már a szent hazai tiszteletének rövid áttekintése is érdekes eredményeket ígér. Bálint Sándor például már a kultusz hazai emlékeinek puszta felsorolásából is arra a megállapításra jutott, hogy a szent tisztelete szorosan kötődött a királyi udvarhoz, s mint mondja „napjainkig megőrizte udvari jellegét és tudomásunk szerint nem jutott el a vallásos néphagyományba".23 Mollay Károly szerint már a magyar Zsigmond név nyelvi formája is a 14-15. század fordulójának cseh névformáit tükrözi, s a kultusszal együtt valószínűleg „a Zsigmond király magyarországi uralkodása idején megélénkült cseh-magyar kapcsolatok révén jutott el hozzánk". Szerinte azonban a kultusz terjedésében magának a királynak nemigen volt szerepe, mivel „Zsigmond mint magyar király nem Szent Zsigmond, hanem Szent László magyar király kultuszát támogatta".24 Székely György ezzel szemben a szent hazai tiszteletének egyik legutóbbi elemzése során már kiemelte Zsigmond király szerepét is a kultusz terjesztésében, sőt, Szent Zsigmond kultuszának hazai előzményeire is felhívta a figyelmet, s megjegyezte, hogy Zsigmond a kultusz népszerűsítésekor „nem ezekből a magyarországi előzményekből indult ki", hanem „prágai emlékei ihlették".25 Arra azonban érdekes módon az elemzők egyike sem figyelt fel, hogy Szent Zsigmond legendája a 15. század végén bekerült a magyar nemzeti szentek hivatalos listájának és legendáriumának számító Legendae sanctorum regni Hungáriáé című gyűjtemény legendái közé,26 sőt, már a gyűjtemény kéziratos ősei, a magyar szentek legendáival kibővített Legenda Aurea-kéziratok egy 15. század elejéről származó példányában is megjelenik.2' A nyomtatott legendáriumban, amely az egyes szövegeket a liturgikus naptár rendjében tartalmazza, Zsigmond legendája az agune-i, illetve cseh hagyománynak megfelelően május 1-én vagy 2-án, Szent Adalbert (április 23.) és Szent Szaniszló (május 8.) életrajza között kapott helyet. Ennek megfelelően a gyűjtemény elemzői a legenda májusi felbukkanását általában a cseh egyházi hagyományok magyarországi hatásával magyarázzák.2 8 23 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. Bp. 1977. 336. 24 Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp. 1982. 36-37. 25 Székely György : A budai Szent Zsigmond templom kutatástörténetéhez. Budapest Régiségei 33. (1999) 15. 26 Legende sanctorum regni Hungarie in Lombardica non contente. (Strassburg: Johann Prüss, c. 1486-1487.), ff. 3r—Ív. Az itt olvasható szöveg a legenda cseh és lengyel forrásokból ismert változata, a passió egy későbbi, igen elterjedt a kritikai kiadás által C típusnak nevezett változata, vö. MGH SS Rer. Mer. II. 331-332. 27 Egyetemi Könyvtár (Budapest) Cod. Lat. 44., ff. 476v-^78v. A kódex a 14. században Itáliában készült, Szent Zsigmond és az őt követő Szent Demeter legendáját azonban a 15. század elején Magyarországon másolták be a kódex végére kiegészítésül. A kéziratokról 1. Madas Edit: A Legenda Aurea a középkori Magyarországon. Magyar Könyvszemle 108. (1992) 93-99.; az utóbbi kéziratról: uo. 94., ill. Tóth Péter: Egy bizánci szent Magyarországon, egy magyar szent Bizáncban. Szent Demeter magyarországi kultuszáról. Magyar Könyvszemle 117. (2001) 10-11. 28 Madas Edit: A Legenda Aurea i. m. 94., ill. Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik". Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp. 1984. 81.
