Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
372 TÓTH PÉTER Tarnai Andor azonban néhány más lehetséges magyarázatot is felvet. Szerinte ugyanis a hunok által egy alkalommal legyőzött burgundi király alakja a hunoknak a magyarokkal történő azonosítása folytán is bekerülhetett a nemzeti szentek közé, ahogyan például a későbbiekben a „magyar szentek" között számon tartott kölni tizenegyezer szüzet is a hun-magyarok ajándékozták meg a vértanúság pálmájával.2 9 Ezen magyarázat helyes volta azonban kevéssé valószínű, mivel a hun-magyar azonosságnak a nemzeti szentek gyűjtésére irányuló felhasználását láthatóan a 17-18. század jezsuita tudósai, Hevenesi Gábor30 és Prileszky János kezdik majd el,3 1 s a középkorban nemigen találjuk nyomát. Sokkal komolyabb megfontolást igényel Tarnai másik érve, miszerint Szent Zsigmond a magyar krónikák szerint már „Péter király atyafiságába is beletartozott", s talán ezért kerülhetett a magyar szentek közé.32 A kérdéses krónikahely, miszerint „Vilmos, Péter király apja Zsigmondnak a burgundiai királynak a fivére volt, de Szent Zsigmond megölése után a császárhoz ment",3 3 csak a 14. században bukkan fel. Természetesen itt nem lehet célunk az egyébként mindkét krónikacsaládban, a Budai Krónika, illetve a Képes Krónika hagyományai között egyaránt megtalálható mondat problémáinak tisztázása, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a kronológiai szempontból egyébként teljesen abszurd genealógia (Szt. Zsigmond ugyanis 523-ban halt meg, így nem lehetett az 1038-ban trónralépő Péter nagybátyja) valószínűleg a szerkesztő tévedése.34 Két Vilmos, az aquitániai herceg, Péter apja, illetve Ottó Vilmos burgundi gróf (t 1026), véletlen vagy szándékos (?) összekeveréséről van ugyanis szó, amely egyébként nem egyedi a korabeli hagyományban.3 5 Ε fiktív családfa hatása azonban nemigen érezhető a középkori magyar hagyományban, s nem került bele a magyar vonatkozásokra egyébként általában kitérő Legendae sanctorum regni Hungáriáé szövegébe sem, sőt, később a nemzeti szentek jezsuita gyűjtői sem figyeltek fel rá. Igen feltűnő azonban, hogy míg a Legendae által közölt szövegek legnagyobb része (sőt, a legendák mindegyike) magyarországi liturgikus forrásokból származik,3 6 Szent Zsigmond legendájával a hazai liturgikus anyagban nem találkozunk, sőt a Legendae által tükrözött májusi ünnep is csak szórványosan bukkan fel.3 7 29 Tarnai Α.: „A magyar nyelvet írni kezdik" i. m. 81. 30 Hevenesi Gábor·. Régi magyar szentség. Bp. é. n. 238. 31 A kölni tizenegyezer szűzzel kapcsolatban 1. [Prileszky János:] Acta sanctorum Ungariae. Semestre secundum. Tyrnaviae 1744. 260: „Inter propria Hungáriáé numeratur ..., quod plerorumque scriptorum consensu, ab Hunnis Coloniam Agrippinam obsidentibus ... neci datae sint". 32 Tarnai Α.: „A magyar nyelvet írni kezdik" i. m. 81. 33 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. I. 323. Bollók János idézett fordítását 1. A magyar középkor irodalma. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek V Kovács Sándor munkája. Bp. 1984. 212. 34 Vö. Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Levéltári Közlemények 18-19. (1940-1941) 318. 35 Minderről 1. uo. (41. sz. jegyz.). 36 L. erről Tarnai Α.: „A magyar nyelvet írni kezdik" i. m. 85-86.; Madas Ε.: A Legenda Aurea i. m. 94.; Tóth P: Egy bizánci szent i. m. 13-16. 37 Ahogyan erre már Madas Edit is felhívta a figyelmet, 1. Madas Ε : A Legenda Aurea i. m. 94.
