Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371

Kovács Gábor SZOMBATHELYI FERENC ÉS A »BALKÁNI MEGSZÁLLÓ HADOSZTÁLYOK ÜGYE« 1943-BAN Tanulmányunkban a második világháború alatti magyar katonapolitika egyik érdekes epizódjával kívánunk foglalkozni, vagy másként fogalmazva: egy történet két epizódjával. Úgy véljük, hogy a tárgyalásra kerülő, színfajak előtti vagy mögötti események, intézkedések, szándékok és reakciók jól jellemzik általában a magyar politikai és katonai vezetés együttműködését és viszonyát, nem utolsó sorban pedig, konkrétan, a Honvéd Vezérkar főnökének személyét és tevékenységét. Szombathelyi Ferenc — altábornagy, majd vezérezredes —, aki 1941 szeptembere és 1944 áprilisa között állt a Vezérkar élén, a háborús időszak azon nem túlságosan sok magasrangú magyar katonatisztje közé tartozik, akinek a megítélése a történeti-hadtörténeti irodalomban jobbára pozitív - azzal együtt, hogy működésével kapcsolatban számos alkalom kínálkozik a kritika gyakorlására is. Bár Szombathelyiről átfogó monográfia, portré még nem készült, a róla kialakult-kialakított kép lényegét illetően nem várható változás: a történészek egyetérthetnek a kor hitelesnek tekinthető tanúival: katonákkal, kormányférfiakkal és politikusokkal, sőt írókkal és értelmiségiekkel is abban, hogy a németek előtt teljesen behódoló Werth Henrik után Szombathelyi Ferenc személye jelentős javulás volt a honvédség legmagasabb posztján.1 Ugyanakkor az a politikai összhang, ami Szombathelyi kinevezése után a magyar katonai és politikai vezetés között többé-kevésbé létrejött, korántsem volt problémamentes. A Kállaykormány időszakában, a romló háborús körülmények mind szorítóbb feltételei és lehetőségei között az ellentétek már-már szakítással fenyegető nyílt kiéleződésének is tanúi lehetünk. Bár Kállay Miklós miniszterelnökségének kezdetén még úgy nyilatkozott, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszteren kívül csak Szombathelyiben 1 A vezérkari főnök megítélésével kapcsolatos ambivalencia szép példáját szolgáltatja Szegedy-Maszák Aladár. Szerinte Szombathelyi „német érzelmű lévén nemcsak értelmileg volt meggyőződve a német győzelemről, de érzelmileg is angazsálva volt Hitler győzhetetlenségében". Ugyanakkor néhány sorral lejjebb már így ír: „Szombathelyi érzelmileg is független volt Berlintől, a német győzelmi kilátásokat reálisan ítélte meg". A külügyi szakember szerint Szombathelyinek: „A nagypolitikát illetőleg ludendorffi igényei vagy legalább gesztusai voltak. A rejtély voltaképpen az, hogy ilyen jól képzett katona létére hogyan törekedhetett olyan következetesen a honvédség harcképességével és a csapat moráljával arányban nem álló feladatokra". Ld. Szegedy-Maszák Madár: Az ember ősszel visszanéz... Egy volt magyar diplomata emlékirataiból. 1-2. köt. Sajtó alá rend. Csorba László. Utószó: Szegedy-Maszák Mihály. Budapest, Európa-História, 1996. 2. köt. 136. 2 Saly Dezső·. Szigorúan Bizalmas! Fekete könyv: 1939-1944. Budapest, Anonymus, 1945. 507.