Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1372 KOVÁCS GÁBOR: bízik meg,2 - a későbbiek során ez jelentősen módosult, kölcsönös bizalmatlanság alakult ki és vált jellemzővé, olyannyira, hogy egy a nyugati szövetségesek számára 1944 nyarán készített jelentés egyenesen megfogalmazza: „A Kállay és Szombathelyi tábornok közötti személy szerinti bizalmatlanság volt egyik legfőbb oka, hogy a kormány és a hadsereg együttműködése hiányzott, és az így előállt helyzet bénítólag hatott a külpolitikára.."3 A vezérkari főnöknek a kormánypolitikával szembeni — bizonyos mértékű — önállósága és függetlensége alkotmányos helyzetéből fakadt. Szombathelyi vezérezredes, mint a vezérkar főnöke tárgyi tekintetben ugyan a kormánytag honvédelmi miniszternek volt alárendelve, személyét illetően viszont közvetlenül az államfőnek. Hatásköréből kifolyólag Horthynál közvetlen előadási joga volt, igaz, azzal a megszorítással, hogy előadása tárgyáról a honvédelmi minisztert — lehetőleg — előzetesen idejekorán tájékoztatnia kellett.4 Szombathelyi saját bírósági hatáskörrel is megerősített különleges pozícióját hatásosan érzékelteti Bethlen István megjegyzése 1944 elejéről. Az egykori miniszterelnök a felsőház véderőbizottságában — „némi" túlzással — kifogásolta, „a vezérkar főnökének olyan hatalma van, hogy erre még nem volt példa a magyar történelemben, még a kormányzót és a miniszterelnököt is letartóztathatja, csak az ő személye szent és sérthetetlen".5 Emellett Kállay Miklósnak Horthyra vonatkozó azon megállapítása, miszerint a kormányzó féltékenyen vigyázott legfelsőbb hadúri jogkörére, és nem szerette, ha a miniszterelnök beleszól a katonai dolgokba,6 egy szinttel lejjebb, Szombathelyire éppúgy vonatkoztatható. A vezérkar főnöke azonban, miközben éber és öntudatos őrzője volt saját hatáskörének, úgy tűnik nem mindig vett tudomást arról, hogy meddig terjed ez a hatáskör. Az a Szombathelyi, aki többször is kikelt a tisztikar politizálása ellen, maga is — Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszter megfogalmazásában — „a politika sikamlós mezejére tévedt".7 1943 folyamán a német vezetés részéről két alkalommal merült fel kérés magyar csapatoknak az egykori Jugoszlávia területén való alkalmazására vonatkozóan: február-márciusban, majd augusztusban. Míg a Vezérkar főnöke mindkét esetben a kérés teljesítése mellett foglalt állást, és ezt tudatta is a németekkel, a politikai vezetés — igaz, némi nehézségek árán — ez elől elzárkózott. A vezérkari főnök szerepével és viselkedésével kapcsolatban a történeti-hadtörténeti irodalomban elterjedt felfogás szerint Szombathelyi voltaképpen Kállay külpolitikai taktikázásának volt az áldozata. Úgy véljük, ez az értelmezés jelentős korrekcióra szorul. Álláspontunk szerint Szombathelyi viselkedésében általában véve az a szándék fejeződik ki, hogy a kormánypolitikával szemben önállósítsa magát, illetve az-3 Juhász Gyula: Visszatekintés madártávlatból. (Veress László 1944-es jelentése a béketapogatózásokról és a német megszállás előzményeiről.) Új írás, 1978. 6. sz. 79. 4 Szervi határozványok a m. kir. Honvéd Vezérkar főnöke számára. Kiadatott a 13.000/Elnökség A.-1937. sz. rendelettel. (A Hadtörténeti Intézet Könyvtára.) 5 Saly: i. m. 681. 6 Kállay Miklós·. Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Egy nemzet küzdelme a második világháborúban. 1-2. köt. Előszó: C. A. Macartney. Szerk. Antal lászló. Jegyz. Antal László, Borhi László. Utószó: Borhi László. Budapest, Európa-História, 1991. 1. köt. 162., 165. 7 Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938-1945. Budapest, Körmendy [1947], 174. A mű átdolgozott második kiadásában (Budapest, Gondolat, 1986): 212.
