Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
244 ZSOLDOS ATTILA a valkói és baranyai ispánt,1 "4 miközben asztalnokmestere egyúttal Bodrog megye ispánja is volt.1 "' Arra, hogy ezen ispánok feltűnése Kálmán környezetében egyúttal a herceg megyéik felett gyakorolt joghatóságát jelenti, elégséges bizonyítékot jelentenek azok az adatok, melyek szerint Kálmán rendelkezett a zalai várispánság népeit érintő ügyben,'"" csereképpen a pécsi püspökségnek adta egész Valkó és Baranya megyék nyestbőradójának tizedét (decimis marturinarum),10 7 és a bodrogi várispánság földjeiből tett adományt.10 8 Az említett megyék mellett ugyanakkor az uralma alá rendelt területek közé tartozott a verőcei""1 és a Somogy megyében fekvő segesdi uradalom11 0 is. Maga István stájer hercegként Zala megyét szintén megkapta apjától,11 1 s ennek megfelelően többször tett adományt a zalai várispánság földjeiből,112 illetve — az egyébként a királyt megillető — háramlási jog révén a kezére szállt birtokokból,11 3 miközben a veszprémi egyház zalai birtokain élő népeket mentesítette a zalai ispán joghatósága alól.11 4 Más intézkedése ugyanakkor arra utal, hogy a bakonyi erdőispánságot is birtokolta.11 5 Ilyen előzmények után éppen nem lenne csodálatos, ha István magától értetődőnek tekintette volna, hogy felújított erdélyi hercegsége nem kizárólag a tartományt juttatta a kormányzata alá, hanem az azzal szomszédos területeket is. A kérdés csak az, hogy vajon apja tudtával és beleegyezésével terjesztette-e ki területi hatáskörét, vagy önkényesen. A válaszadást jelentősen megnehezíti, hogy ebből az időszakból IV Bélának csak néhány olyan intézkedéséről van tudomásunk, amelyek az északkeleti országrészt érintik. Az, hogy a király 1261. szeptember 9-én kiadott oklevelében írásba foglalta az egri püspökség kiváltságait,11 6 önmagában nem lehet perdöntő, hiszen az egri egyházmegye olyan területeket is felölelt, amelyekre István nem terjesztette ki hatalmát. Másfelől azonban elgondolkodtató, hogy az oklevél egyetlen szóval sem emlékezik meg arról, hogy István herceg bármiféle joghatóságot gyakorolna az egri egyházmegyéhez tartozó területeken, jóllehet egy efféle utalás indokoltan lenne elvárható. 1262-ben ugyanakkor IV Béla adományt tett Sárosban (in comitatu de Vjuar, prope Castrum Sarus versus terram Scepusiensem) — s az iktatást ugyanaz a Tekus sárosi várnagy végezte el, aki István herceg okleveleiben, mint láthattuk, sárosi ispánként fordul elő ugyan-104 1231: Solymosi L.: Földesúri járadékok i. m. 205. 105 1240: CDCr IV 103., 125. 106 1241: RA 1/2. 213. 107 1239: CDCr IV 81. 108 1256: ÁÚO VII. 436. 109 1234: CDCr III. 422-423.; 1239: CDCr IV 89-90. 110 1244: CDCr IV 249-252., vö. Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. (Nemzet és emlékezet) 319. és 256. 111 1259: „cum ... pater noster B[ela] rex Ungarie comitatum Zaladiensem pleno iure potencie nobis de sua gracia contulisset" olvashatjuk István egyik oklevelében — Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890. (a továbbiakban: Zala) I. 82-83., vö. 1260: PRT II. 309. 112 1259: CDCr XV 191., HO VII. 80., CDCr V 142.; 1260: HO VI. 105-107. 113 1259: Zala I. 82-83.; 1260: PRT II. 310-311. 114 1259: CD IX/7. 672. 115 1260: PRT II. 311. 116 1261: RA II/l. 119-124.
