Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 529 kapcsolni. Ezek az elképzelések azonban nem találkoztak a többség egyetértésével.5 9 Az 1832-36. évi törvények az évszázados gyakorlathoz és az úrbéri pátensben lefektetettekhez képest kevés változást hoztak. A VI. tc. az Urbáriumnál részletesebben szabályozza a bormérés körülményeit. Fenntartja azt a helyzetet, hogy minden olyan jobbágyközség, amelynek bírája és esküdtjei vannak, egy, vagy több házban bort mérethet Szent Mihálytól Karácsonyig, ha nincs saját szőlőhegye, ha pedig van, akkor Szent Györgyig, akár élt korábban a bormérés jogával, akár nem. A korcsmák száma tekintetében a jobbágyoknak az urasággal kell megegyezniük. A jobbágyi bormérés a település határán kívül, a gyepen csak azoknak engedtetik meg, akik ezzel országos vásárok alkalmával eddig is éltek. Tisztázza a törvény a szőlőhegy (promontórium) fogalmát, mert csak a szőlőheggyel bíró települések mérhetnek Szent Györgyig bort. Az u. n. kerti szőlők, amelyeket nem urasági engedéllyel ültettek be, s amelyek után nem fizettek kilencedet vagy hegyvámot, nem számítottak promontóriumnak. A jobbágyi bormérés időszakában idegen bort is lehetett kimérni. Ha azonban a törvényes határidőt áthágták, a csap alatt lévő borokat elkobozták. A szőlőkben dolgozóknak a jobbágyi bormérés idején kívül is lehetett bort eladni, de a szórt községek lakóinak nem. A jobbágyi bormérés nem változtatja meg az uraságok jogait, sem a korcsma, sem vendégfogadó építésben és borkimérésben. A korábbi törvényekből egyedül a „házsor szerinti bormérést" tiltja a most megalkotott jogszabály. Megengedi viszont, hogy a földesurak, ha nincs alkalmas telkük korcsma építésre, a közel lévő gyepen, vagy csere (tehát nem kibecsültetés) útján ilyet szerezhessenek. „Abroncsos" bort a jobbágyok szabadon behozhatnak településükre, kisebb mértékben azonban csak lakodalom, vagy betegség esetén. Pálinkát is szabad a jobbágyoknak saját fogyasztásra és akónkénti kereskedésre főzni törkölyből, borseprőből, borból, gyümölcsből és a gabona kivételével „minden földi termeszvényből". Gabonából is lehet ott, ahol eddig is szokásban volt. A pálinkafőző üstöktől azonban évi 2 forint taxát kell fizetni uruknak. A földesurakat továbbra is megilleti a húskimérés privilégiuma, kivéve azt az esetet, ha valamilyen baleset eredményeként egészséges marhájukat le kell vágatni. Ezt a földesúrnak tett bejelentés után a jobbágyok kimérethetik. A boltnyitás után haszonbér jár az uraságoknak, de a jobbágy vagy zsellér, telkén szabadon nyithat boltot. Az elsőrendű bolt után a földesurat 20, a másodrendű után 15, a harmadrendű után 10 forint taxa illeti meg. A jobbágyok továbbra sem élhetnek a vadászat, halászat, madarászat, vásár, piac, vám és rév jogokkal, kivéve, ha az utóbbiak királyi adomány révén kerültek kezükre. Temes,Torontál és Krassó megyében a nádlásra átengedett tavakban a szabad halászást is engedélyezte a törvény, a malmok esetében pedig továbbra is fenntartotta a földesúri visszaváltást.6 0 59 OGYT. II. k. 68-69. 236. „si Dominium obligationi suae Colonos et alios in territorio loci, vei dominii habitantes, illucque advenientes (publicum generatim uti dici amat) carnibus necessariis providendi satisfaciat, secus enim emacellatio carnium subditis libera est". Carolus Pfaler: i. m. 147. 60 Az 1836-évi törvény VI. tc.
