Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
530 OROSZ ISTVÁN Az 1836..évi törvények a kisebb királyi haszonvételek kérdésében az évszázados hagyományt folytatják, s nem teszik kétségessé, hogy ezek a földesurak „igaz hasznai". Abban a formálódó új szemléletben, amely a telki haszonvételeket a jobbágy, a szolgáltatásokat a földesúr jogos tulajdonának tekinti, a tulajdon szentségének elve alapján nehéz lett volna elvitatni e regáliákat, s felvetni eltörlésük jogosságát. A törvények vitája során azonban megjelennek olyan nézetek is, amelyek a kisebb királyi haszonvételeket, mint monopóliumokat jogtalannak és eltörlendőnek vélik. Szentpályi ezt a minden embert megillető jogok alapján tartja szükségesnek, Borcsiczky legalább megszorítani óhajtja. Deák azon elvből kindulva, hogy a tulajdonával mindenki szabadon rendelkezik, vitatja az úri haszonvételek azon elemeit, amelyek a jobbágy szabad rendelkezését gátolják. Kölcsey, Balogh, Somssich, Szabó, Say általában a regáliák monopólium jellegét nem tartják elfogadhatónak egy polgári társadalom feltételei között. Az országgyűlésen — mint ismeretes — komoly vita tárgya volt az úrbéri szolgáltatások örökös megváltása, és a javaslat csak a bécsi udvar mesterkedései eredményeként bukott el. A regáliák megváltásának lehetősége azonban fel sem merül. Akik feudális maradványnak tartják a kisebb királyi haszonvételeket, többnyire eltörlésükben és nem megváltásukban gondolkodnak. Akik viszont az úri tulajdon részének tartják, azok ugyanúgy, mint az allodiális földbirtokot, mereven elválasztják az úrbériségtől s úgy vélik, hogy a regáliák örökjoggal nem lehetnek a jobbágyok kezén és „örökös kötések" tárgyai sem lehetnek. A gyakorlat azonban távolról sem volt olyan merev, mint az elmélet. Annak a tilalma, hogy a kisebb királyi haszonvételek nem lehetnek megválthatók, sem az 1840 előtti, sem az azt követő örökváltságok esetében nem érvényesült. Békéscsaba, Siklós, Szarvas, Szentes, Nyíregyháza, Sárospatak nemcsak a jobbágyi szolgáltatásokat, de a regáliákat, sőt egyes esetekben az allodiumokat is megváltották. Békéscsabán a 802 ezer ezüst forint megváltási összegből 357,5 ezer forint esett a kisebb királyi haszonvételekre. Siklóson 161 ezer forintból 71 ezer, Szarvason 646 ezer forintból 323 ezer, Szentesen 1357 ezer forintból 482 ezer szolgálta ugyanezt a célt.6 1 Sárospatakon egyenesen a földesúr Bretzenheim Ferdinánd kötelezte a várost a regáliák megvételére, mert nem hajlott arra, hogy „ a lakosok úri adózásainak, ház taksa, föld- és bordézsma örökös megváltása felett alkudozzanak egyedül, hanem az örökváltságot, minden a város kebelében és határában volt javainak s úri haszonvételeinek örök eladásával és megcserélésével kötötte összve."62 A regáliák ügyében csak kisebb módosítások következtek be az 1840. évi törvényekben. A pálinkafőzésről szóló paragrafus kiegészült azzal, hogy jobbágyokra érvényes engedelmet a zsellérekre is érteni kell, s ha nem fizetik meg a földesúri illetéket, vagy kimérik az általuk főzött pálinkát, ugyanolyan büntetésben részesülnek, mint az engedély nélküli bormérők. A boltokról szóló rész azzal bővült, hogy azokban a boltokban, amelyek megfizették a földesúri taxát, sót is lehet árulni, ha ennek eddig is gyakorlatában voltak. A malmoknak meg 61 Orosz István: Széchenyi és kortársai. Debrecen 2000. 161. Cservenyák László: Nyíregyháza örökválsága Nyíregyháza 1969. 55. 62 MOL Archívum Regnicolare, Lad. XX. 22. Fasc. LA. Nro. 183/b.
