Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
960 KRUPPA TAMÁS Az instrukció tehát a várban és a hozzá tartozó részeken lakók közti egyenetlenkedést akarja szankcionálni a törvénnyel. Nehéz feladat a mondat első felének értelmezése; a szöveg mintha a várbeli katonaság és a város közti jó viszony megőrzésére utalna. Ugyanakkor közelebbről nem meghatározott indulatokról, ellentétekről beszél, amelyek áthatják a vár és a város különböző rétegeit, rendjeit, akik között valamilyen feszültség áll fenn az instrukció kibocsátásának pillanatában. Éppen ilyen feszültségről adnak hírt jezsuita forrásaink a váradi katolikusok és a kálvinisták között, amelyek nem nélkülözték a tumultuózus, véres áldozatokat követelőjeleneteket. Az erőszakos események középpontjában Király Albert, a főkapitány testvére állt, aki, miután a környékbeli katolikusok előtt bezárták a kapukat (régi szokás szerint ugyanis a húsvét előtti éjszakán a hívők körmenetet tartanak a város falain kívül), rátámadt a húsvéti körmenetre gyülekező többi hívőre, és először lándzsával összeszurkálta, majd levágta a Krisztus szobor fejét, illetve jobb kezét. Katonái pedig a körmenet résztvevőire támadtak, akiket megvertek és megfosztottak ruháiktól. Kb. egy hónappal később újabb véres tettet követett el, amelynek következtében hárman meghaltak. Tettéért ugyan eljárás indult ellene, sőt a váradiak Szántó tanácsára panaszos levelet is írtak a fejedelemnek, aki azonban hiába próbált eljárni az ügyben, mivel azt Ghiczy megakadályozta. Szántó bécsi száműzetéséből sem szűnt meg Zsigmondot figyelmeztetni, hogy torolja meg a sérelmet, de az egyet jelentett volna az összes cselekményekben részt vevő kálvinista fő- és jószágvesztésével. Erre Zsigmond nem vállalkozhatott. Az eseményekről beszámoló Szántó nem mulasztja el megjegyezni, hogy minderre István király halála miatt kerülhetett sor, de később kárörvendve teszi hozzá, hogy a váradiak később pestissel, török és tatár dúlással fizettek meg tettükért. A katolikusokat ellenben szinte semmilyen kár nem érte.55 Hogy a váradi katolicizmus ügye milyen mértékben függvénye az országos politikának, egy újabb, szintén ismeretlen főkapitányi instrukció világítja meg. Ez utóbbi 1592-ben született, 1588 után egy másik, a katolikus vallás és a jezsuiták ügyét érintő kulcsfontosságú évben. Báthory Zsigmond 1591-ben unokaöccsei támogatását a maga mögött érezve, kísérletet tett a medgyesi végzések, amelyben nagykorúsításáért cserébe bele kellett egyeznie a jezsuiták kitiltásába az országból, felülvizsgálatára és a rend visszahozatalára. A rendek azonban ellenálltak, és ezt tették annál is inkább, mert a medgyesi végzések kijátszásával ekkor az országban két jezsuita is tartózkodott, Ladó Bálint, illetve az udvarban a később rendkívül fontos szerepet játszó Alphonso Carrillo. Zsigmond kísérlete csúfos kudarcot vallott, még a Báthory család tagjai sem támogatták. Várad esetében is megerősítették a medgyesi végzéseket.5 6 Egy évvel később azonban lassan megváltoztak az erőviszonyok. Az év végén sor került Zsigmond addigi nevelőinek, Gyulay Pálnak és Gálffy Jánosnak a félreállításázett frakciója között, tanácsosabbnak látta nem átadni a főhatalmat. Végül a több irányból érkező nyomás hatására engedni kényszerült és lemondott posztjáról. Nem sokkal ezután váratlanul meghalt. 55 ΜΑΗ IV 547-550. 66 Szilas László SJ: Alfonso Carrillo jezsuita Erdélyben (1591-1599). (MELEM Könyvek 34.) Bp., 2001, 31-39, ill. EOE II, 279-280, 384-385.
