Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
NAGYVÁRAD A BÁTHORYAK MŰVELŐDÉS- ÉS VALLÁSPOLITIKÁJÁBAN 961 -ra. Gyulayt még 1592-ben, Gálffyt néhány héttel később végezték ki.5 7 Az udvari frakciók közötti harc eredményeképpen előtérbe került a fejedelem bátyja, Bocskai István is; Király György távozása, és Bocskai kinevezése közt a legszorosabb kapcsolatot kell feltételeznünk. Erre igen érzékletesen mutat az instrukció egyik szűkszavú, de mindennél beszédesebben árulkodó pontja: „Az katolikus keresztényeket az ő helyekben, melyekben most vannak, békével tartsa, mindenek ellen oltalmazza."5 8 A három országrész találkozásánál fekvő Várad szerepe a tizenöt éves háború kitörésekor meg jobban felértékelődött. Bocskai 1596-ban távozott posztjáról, amelyet ismét Király György töltött be, egészen 1598-ig. Olyan időszakban került Váradra, amikor újabb események borzolták fel a kedélyeket a partiumi városban. A Prágához és a Szentszékhez való közeledés jegyében Náprági Demeter személyében új püspököt kapott Erdély. A püspöki széket ekkor már évtizedek óta nem töltötték be, az utolsó püspök, Bornemissza Pál 1555-ben elhagyta az országot. A püspökség javait eladományozták, illetve azok részben kincstári kezelésbe kerültek. Náprági az újonnan visszakapott Gyaluban rendezkedett be, és kezdett hozzá a fejedelem támogatásával a katolicizmus terjesztéséhez. A küzdelem több szintéren folyt, irodalomtörténeti nyomai is maradtak, elég ha az antitrinitarizmusból megtért Szilvási Jánosra gondolunk, aki konvertitaként magára vállalta a volt felekezete elleni polémiát.5 9 Náprágiék ugyanakkor nem feledkeztek meg az egykori püspökség és káptalan gyöngyszeméről, Váradról sem. A váradiak, maguk mögött tudva a hatalom támogatását, jezsuita bíztatásra ellentámadásba lendültek. Fentebb láttuk, hogy ezt nem minden ok és sérelem nélkül tették. A rend egykori olmüci diákja, Káthay Ferenc Acquaviva rendfőnöknek 1597. augusztus 4-én írt levele beszámol arról, hogy a fejedelem néhány jezsuitát küldött a váradi katolikusok megsegítésére, az eretnekek azonban nem voltak hajlandóak beengedni őket a városba és ünnepélyes követséget menesztettek Zsigmondhoz, aki fogadta ugyan őket, de a neki átnyújtott kérvényt ezer darabra tépte, majd az arcukba vágta és megbotoztatta őket. Ezután rendeletben fenyegette meg a várost és vezetőit, ha a továbbiakban hasonló módon járnak el.6 0 A jezsuita évkönyv részletesebben számol be az esetről. Ε szerint a fejedelem arra kérte a városi magisztrátust, hogy a váradi katolikusok számára biztosítsanak egy házat, ahol imádkozhatnak, illetve istentiszteletet végezhetnek. A szenátus nyilvánosan olvastatta fel a levelet, amelyhez bárki hozzászólhatott. Óriási felzúdulás támadt, és a város ezután küldött egy négy fős küldöttséget tiltakozásul a fejedelemhez.61 A fellépés módját és stílusát jól jellemzi a Zsigmond által az akkori váradi főkapitánynak, Király Albertnek 1597. június 2-án írott levél alábbi részlete: „Hit igazgatásnak, az mi nem ti dolgotok, hagyjatok békét. Szablya, kopja, katonához illendő fegyver, az ti dolgotok... Darabos 57 Horn Ildikó: Báthory András. Bp., 2002, 169-171. 68 Protokollum, 518. 59 Szilvási János: Antiquitas et perpetua duratio fidei catholicae... Claudiopoli, 1597 című művéről van szó. RM NY I, 808. 60 ΜΑΗ IV 281. 61 Uo. 308.
