Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

906 ALMÁSI GÁBOR mát valamilyen nevezetes európai hírű tudósnak ajánlotta: az olvasó ebből megrajzolhatta Zsámboky előkelő társadalmi kapcsolatainak térképét. Bécsi letelepedésének így lett az Emblemata az egyik legfőbb ajánlólevele. Zsámboky és Dudith jókor és jó helyen léptek a történelem színpadára. Ferdinánd császárt és fiát, Miksát nemes célok és új lelkesedés fűtötték, politikai és kulturális reprezentációjukhoz pedig tehetséges, hűséges szolgálókra volt szükségük. Ennek köszönhető, hogy Dudith és Zsámboky humanista műveltségüket és hírnevüket, valamint társadalmi kapcsolataikat könnyen tudták egzisztenciális előnyökké fordítani, és egyszersmind udvari karrierjüket megalapozni. Míg Zsámboky elérte, hogy mindenféle felelősség nélkül az udvar egyik „ornamentumává" váljék, Dudith vállalta, hogy hasznos szolgálatot teljesít, cserébe azért a dicsőségért és hírnévért, ami a tridenti megbízás révén várt rá. Udvari előmenetel II. Miksa uralkodása alatt A Habsburg Birodalom és Magyarország központi szerveinek 16. századi reformjai keveset változtattak azon a tényen, hogy a kormányzás továbbra is személyes kapcsolatokon alapult. A patrónus-kliensi kapcsolatok lényegi motívuma — mint ezt Dudith és Zsámboky esetében is láthattuk — a hűség ethosza. Függetlenül attól, hogy a kliens humanista, diplomata vagy katona, a hűséges szolgálat az uralkodó legfőbb elvárása, melyet folyamatosan jutalmazni volt köteles. A kapcsolat tehát a kölcsönösségen alapult. A hűséghez gyakran a barátság ethosza társult, mely a közös műveltségbeli vagy vallási elképzelések révén válhatott valóban bensőségessé, ezek a tényezők azonban nem voltak elengedhetetlenül szükségesek a sikeres udvari karrierhez. I. Ferdinánd, II. Miksa és II. Rudolf császárok számára klienseik vallási gondolkodása másodlagos kérdés volt: elsősorban megbízhatóságuk és szakértelmük számított. A barátságot személyes gesztusok (ajándékok) révén lehetett kifejezni, melyet az uralkodónak ugyanúgy viszonoznia kellett, mint a kliens sikeres szolgálatát. A kormányzás személyes voltából következett, hogy az uralkodóra nehezedő ügyviteli és személyes nyomás az évek során fokozódott: a császárnak egyre több lezáratlan üggyel, egyre több udvari szolgálatra jelentkező, befolyásos patrónusok által támogatott emberrel kellett érdemben foglalkoznia. Dudith és Zsámboky udvari szolgálatának is a kölcsönösség volt a legfőbb eleme. Zsámboky szinte valamennyi szimbolikus gesztusát (ajándék, dedikáció, verses laudáció stb.) a császári kegy valamilyen konkrét előnnyel honorálta. Hasonlóképp, Dudith szinte minden fáradságos megmozdulását a császár valamilyen formában díjazta - ha nem is mindig úgy, ahogy azt Dudith elvárta. A szolgálatért vagy a személyes gesztusokért járó jutalmakat legtöbbször persze a kliensnek kellett kérni, melyről lehetett alkudozni, de az általában nem volt kérdés, hogy ezek jogosan járnak, legyen az udvaroncnak bármilyen magas is a fizetése. Zsámboky 1564-ben letelepedett Bécsben, melyet Miksa irányába tett gesztusainak megsokszorozódása jelzett. Míg peregrinációja során csak egy-egy kódexet küldött Miksának ajándékba, most az év során hármat is, köztük gyűjteménye