Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 901 respublica litteraria elismerését, ugyanakkor számos ellenséget is szereztek számára.5 9 Az egyház (beleértve a kardinálisok) nyílt bírálata nem mindenkinek nyerte meg a tetszését, sőt gyanússá tették Dudithot, és Rómában mint fekete bárányt könyvelték el.6 0 Míg kezdetben bevonták a zsinati dekrétumok szövegezési munkáiba, később az egyre csalódottabbá váló tinnini püspök igyekezett visszavonulni, hogy ismét humanista tanulmányainak élhessen.6 1 Ennek egyik eredménye Ludovico Beccadelli Reginald Pole kardinálisról írt olasz életrajzának latinra ültetése és kiegészítése volt.62 Az a több mint egy éves időszak, melyet Dudith a katolikus megújhodásért kiálló Pole társaságában eltöltött, bejárva fél Európát, bizonyára nagyban befolyásolta későbbi vallásos gondolkodását.63 A neki szentelt latin életrajz arról tanúskodik, hogy Dudith még nem mondott le arról, hogy a Rómában kegyvesztetté vált Pole követője legyen, legalábbis szellemi örökösének állítsa be magát. A Ferdinándnak ajánlott művel újfent borsot tört a reformokat ellenzők orra alá. Dudith a császár zsinati céljait (melyet több tanácsadója közül elsősorban Sigismund Seid birodalmi alkancellár befolyásolt64 ), hittel és okosan prezentálta; beszédeit a császári elképzelésekhez igazította, kiadásukhoz kikérte Ferdinánd hozzájárulását. A megküldött orációkat a császár személyesen végigolvasta, kihúzott néhány szót, majd engedélyezte kiadásukat, de figyelmeztette Dudithot, hogy tartsa magát a többi császári legátussal egyeztetett irányhoz.6 5 Az engedély ellenére Dudith kezdett óvatossá válni, és kinyomtatott orációit egy darabig nem terjesztette. Erre ösztönözhette az is, hogy a zsinati atyák felhívása-. | ra nyilvánosan meg kellett védenie Erazmusszal kapcsolatos véleményét^J -59 Orationes duae in S. oecumenico Concilio Tridentino habitae a R. Ρ Andr. Duditio Sbardellato episcopo Tinniensi ac Dn. Praelatorum totiusque Hungáriáé Cleri orator, ed. a Petro Fontidonio Segobiensi. Venetiis, 1562. A harmadik orációt Nicasius Ellebodius adja ki: Andr. Duditii... Sententia de Cahce laicis permittendo. Patavii, 1563. Az első két oráció a 16. században még további öt alkalommal jelent meg. Lásd Costil: André Dudith, i. m. 388-390. Az első oráció sikeréről lásd Zipser: Dudith András a trienti zsinaton, i. m. 26. 60 Lásd pl. az 1562 decemberében mondott beszédét a rezidencia határozatért. Sámuelfy: Andreas Dudithius: Orationes V in concilio Tridentino habitae, i. m. 55-62. Hosius gyanakvására lásd Costil: André Dudith, i. m. 110. 61 Costil: André Dudith, i. m. 101-104; Zipser: Dudith András a trienti zsinaton, i. m. 17. Lásd Paolo Manuzióhoz írt leveleit 1562. március 17-én és október 24-én. Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 111-112, 124-127. 62 Beccadelli, L·.: Vita Reginaldi Poli, Britanni... Venetiis, 1563. A művet elemzi Szczucki: Miedzy ortodoksja, i. m. Lásd Becadellinek írt levelét és annak válaszát: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 122-123, 127-128. A kiegészítések saját, valamint Giovannbattista Binardi kútfőjéből történtek. 63 Kérdés marad, hogy pontosan mennyi időt töltött Pole kíséretében. Mikor 1553-ban visszatért Itáliába, szeptemberben már csatlakozott Pole-hoz, és Németországon, Brüsszelen keresztül Angliába kísérte. (Costil: André Dudith, i. m. 64-71.) 64 Seldről: Laubach, Ernst: Ferdinand I. als Kaiser. Politik und Herrscherauffassung des Nachfolgers Karls V Münster, 2001 passim; Gross, Lothar: Die Geschichte der Deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. Wien, 1933. 307-312; Relationen venetianischer Botschaften über Deutschland und Osterreich im sehzehnten Jahrhundert. Hrsg. von J. Fiedler. Fontes Rerum Austriacum, 2, Diplomataria, Bd. 30. Wien, 1870. 213; Vogel, Walter: Der Reichsvizekanzler Georg Sigmund Seid, sein Leben und Wirken. Leipzig, 1933. " Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 1. 118-119. 66 Georg Purkircher Joachim Camerariusnak (1563. jan. 27.). Purkircher, Georg: Opera quae supersunt omnia. Ed.: Ojr.il Miloslav. Budapest, 1988. 151.
