Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
8 TILKOVSZKY LÓRÁNT nek talált módszereket tettek szóvá e népszavazás Magyarországnak kedvező végeredménye előidézésében, aminek következtében Ausztria nem vehette birtokba a Burgenland néven átcsatolt terület fővárosának szánt Sopront, mint ahogy az azt környező néhány tisztára német lakosságú községet sem, ahol az ausztriai németséghez csatlakozásra szavaztak többen.12 Majd arra mutatott rá, hogy Bethlen miniszterelnök mennyire nem tartotta be a Magyarország javára szavazó soproni németeknek tett ünnepélyes ígéreteit, s dicsérte a neves soproni polgár, Alfred Schwartz elkobzott brosúráját, — utóbb ezt az intézkedést visszavonták — amely szerinte indokoltan fest sötét képet nemcsak a soproni, hanem az egész magyarországi németség várható jövőjéről.13 Mint Loesch rámutatott, Bethlen azon ígéreteit sem váltotta be, amelyeket az eddigi — átmeneti — szerb megszállás alól most felszabaduló bizonyos délvidéki területrészek német lakosságának küldöttsége előtt tett, hiszen a szerb megszállás idején engedélyezett német tannyelvű iskoláikat azonnal magyar tannyelvűvé változtatták.1 4 Loesch budapesti tárgyalásai és berlini előterjesztései. Gyanakvástól sem mentes magyar várakozások (1922·) A Deutscher Schutzbund német népiségvédelmi propagandája — mint a német népiség ellenfelei által alkalmazott „elnémetlenítési" módszerek ismertetésével és kárhoztatásával hangsúlyosan foglalkozó 1922. május végi, június eleji allensteini gyűlésezés alkalmával is történt — kitért a magyarországi asszimilációs politika jellegzetességeire is: egy ragyogó magyar kultúra látszatával csábítva, a német lakosok lelkének és politikai akaratának megnyerésére, de valójában „a német nép szellemi beállítottságának megerőszakolására" törnek. Legfeljebb látszatjogokat adnak, ha ígéreteikről egyáltalán meg nem feledkeznek.15 Loesch — mint egy konkrét megkereséssel kapcsolatos 1922. júliusi állásfoglalása is mutatja — igen fontosnak és támogatandónak tartotta német ifjúsági csoportok vándorútjait a „Südost"-ba, de különösen Magyarországra, ahol kapcsolatba léphetnek az ott települt német lakossággal, közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek valóságos helyzetükről, szellemi és gazdasági kapcsolatokat építhetnek ki és erősíthetnek köztük és a német birodalom között. Óva intett azonban attól, hogy engedjék magukat félrevezettetni a magyar kormánytól, a magyar nacionalista társadalmi szervezetektől, nem utolsó sorban a cserkész-ifjúság részéről, mert ezek kétségkívül saját propagandájuk céljára, a németség ellen használnák ki a velük való találkozásaikat; megbízható információkért már előzetesen a magyarországi németség vezetőihez Bleyerhez, Gündischhez forduljanak - javasolta Loesch. A magyarokkal és magyar érzelmű németekkel (az ún. „magyaron"-okkal) beszélgetve, semmi kétséget ne hagyjanak afelől, hogy számukra a Németországgal óhajtott szorosabb kapcsolathoz csak Magyarország saját német kisebbségein keresztül vezethet az út.1 6 12 Miltschinsky, Viktor: Das Verbrechen von Odenburg. Wien, 1922. 13 Schwartz, Alfred: Die Zukunft der Deutschen in Ungarn. Oedenburg, Röttig-Romwalter, 1922. 14 Lásd a 10. jegyzetet. 15 ZSA, Deutscher Schutzbund. Bd. 7. Fol. 67. Bundestagung des Deutschen Schutzbundes in Allenstein, 1922. május 28-június 6. 16 ZSA, Deutscher Schutzbund. Bd. 139. Fol. 48-49. Schlesische Wandervogel - Pioniergemeinschaft für das Deutschtum im Südosten. Breslau, 1922. június 29.
