Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 9 1922 szeptemberében Loesch — mint az előző évben — ismét kéthetes látogatást tett Budapesten. Ezúttal azonban már a magyar kormánykörökkel is közvetlen érintkezésbe került, s ha Bethlen miniszterelnökkel nem sikerült is találkoznia, ismételten beható beszélgetéseket folytathatott Khuen-Héderváry Sándor gróffal, a Külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjével, akiben igen széles európai látókörrel rendelkező személyiséget ismert meg. Gondolkodását örvendetesen különbözőnek találta a külpolitikával, kisebbségi problematikával, revíziós-és propagandamunkával foglalkozó személyiségek többségének még mindig 1918 előtti „primitív" felfogásától: tőlük eltérően ő kész volt elismerni, hogy a magyarországi németségnek tényleges panaszai és jogos kívánságai vannak, — ezeket Loesch az imént sorolta fel, — s hogy ezt — bármennyire idegesítő is — indokoltan teszik szóvá egyre gyakrabban és erőteljesebben mindenekelőtt a németországi, de általában a külhoni német sajtóban is. Khuen-Héderváry maga is úgy látta, hogy a csonka-magyarországi kisebbségi viszonyok igen káros morális hatással vannak a magyar érdekekre az elcsatolt területeken, s így kellő fogékonyságot mutatott Loesch azon fejtegetései iránt, miszerint „Csonka-Magyarország csak akkor gyakorolhat vonzerőt az elcsatolt területek németjeire, ha az idehaza megmaradt németeknek több jogot biztosít, mint az utódállamok az övéiknek", s hogy az elszakított magyar nemzetrészek mihamar meg lesznek fosztva magyarságuktól, ha Magyarországon nem szüntetik be a megmaradt kisebbségek magyarosítását, asszimilálását. Loesch nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mind a német birodalom, mind az egész külföldi németség minden körülmények közt elvárja ezt Magyarországtól. „E megbeszélések kézzelfogható eredmény nélkül záródtak. Mégis az a benyomásom, hogy a magyar külügyminisztériumnak e kérdésben igen rossz a lelkiismerete, és hogy most már csak további nyomás szükséges ahhoz, hogy elérjük, ami szükséges: német népiskolákat, középiskolákat, tanítóképző-intézeteket, kulturális és gazdasági egyesületeket, a német sajtó és gyülekezés szabadságát, s végül az ellenállás feladását azzal szemben, hogy a parlamentben egy bizonyos számú öntudatos-német képviselő kaphasson helyet" - foglalta össze véleményét Loesch jelentésében.17 A magyarországi németség vezetői, akikkel a Budapesten tárgyaló Loesch természetesen állandó összeköttetésben volt, magától értetődően lelkesen egyetértettek azzal, hogy az egyoldalúan csak az elszakított területek kisebbségi kérdései iránt érdeklődő magyar kormányt a kisebbségpolitikai kölcsönösség elvének elfogadására és alkalmazására akarja rábírni. Loeschsel folytatott egyik legutóbbi bizalmas megbeszélésük hatására Gündisch már szeptember 20-án levélben tett előterjesztést maga is Teleki Pálnak e koncepció átgondolására, amely nagyszerű lehetőséget kínál a nemzetközi jelentőségűvé vált kisebbségi kérdés felhasználása révén arra, hogy Csonka-Magyarország, amely a jelenlegi körülmények között irredentát nyíltan nem képviselhet, legális alapon létesíthessen kapcsolatot az elcsatolt területekkel.1 8 17 PAAA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Budapest 1922. szeptember 21. 18 MOL, Κ 437. 3. es. 12/13. tétel. 981/1922. Gündisch levele Telekihez. Budapest 1922. szeptember 20.
