Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
866 DOMINKOVITS PÉTER század első évtizedeiben (más vélemény szerint derekán) kialakult, országosan elterjedt fóruma6 0 — a vármegyei nemesség pereiben elsőfokú bíróságként működött. A két legfőbb megyei fórum szervezeti és hatásköri különválása törvényhatóságonként eltérő időben ment végbe. Bár időszakunkban már külön tartják a közgyűléseket és a törvényszékeket, a tárgyalt ügyekben jelentős átfedések mutatkoznak. így a közgyűléseken is helyet adhattak jogbiztosító cselekedeteknek (tiltásoknak, tiltakozásoknak, megintéseknek), miképpen felvehettek, tárgyalhattak pereket is. Másrészt törvényszékekben is napirendre kerülhettek közigazgatási feladatok, illetve azokkal kapcsolatban rendszabály is készülhetett. Az önkormányzati jogkör másik jelentős elemét a jogszabályalkotás (ius statuendi) jelentette. A 16-17. században a statutumok — minthogy a törvényhozás és a központi hatalom a középszintű társadalom- és jogszervezés terén óriási hiányosságokkal rendelkezett — nagy jelentőséggel bírtak, a megyék területén szinte törvényerővel rendelkeztek. A vármegyei önrendelkezés a későbbi korokhoz képest e századokban példátlan mozgásterének csak az vetett gátat, hogy a megyei rendszabályok az országos törvényekkel nem állhattak szemben. A vármegyei statutumok jelentőségére az is rámutat, hogy azok helyi jogszokást (consuetudo) megfogalmazva gyakran országos törvényként is elfogadottá váltak.6 1 Ε két fórumon kívül találkozhatunk még két közgyűlés időpontja között speciális (gyakran sürgős) feladatok miatt összehívott, vagy egy-egy vármegyerész számára megtartott kisgyűléssel (particularis congregatio), miként a megyei kiadványok kiadását szolgáló mutató pecsételőszékkel (sedes sigillaris) is. A vármegyei jegyzőkönyvek ritkán említik a megye pénz- és adóügyi helyzetét tárgyaló számadás felülvizsgáló székekeket (sedes rectificatoria).62 Az ilyen kontrollra többnyire a közgyűléseken került sor. A tisztújításokat a főispán elnöklete alatt, tisztújító széknek nevezett, ünnepélyes közgyűlésben (sedes restauratoria), a vármegye rendjeinek minél nagyobb számú jelenlétében hajtották végre. A legtöbb dunántúli törvényhatóságban 3-4 évente, vagy olykor ritkábban, egyes tisztviselők halálával került sor restaurációra, ugyanakkor a felső-magyarországi Abaúj vármegyében évente újraválasztották a tisztikart.6 3 A vármegye közgyűléseit, törvényszékeit a király által kinevezett főispán (comes) — világi főnemes vagy egyházi méltóság — hívta össze, vagy ezt (olykor a rendek javaslatát tolmácsoló) alispán előzetes főispáni beleegyezéssel tette meg. (A 17. századi Győr és Sopron vármegyék esete az örökös főispáni állást is jól példázza. Míg az előző törvényhatóságban a század során a mindenkori győri püspök töltötte be e hivatalt, Sopron vármegye esetében egy család, az Ester-60 További irodalmakkal: Csukovits Enikő: Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39 (1997) 3-4, 365., Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírói. (Esettanulmány). Uo. 411-424., Uő: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525. Szekszárd, 1998. 51-66. 61 Ágoston Gábor - Oborni Teréz: A tizenhetedik század története. Bp. 2000. (Magyar Századok) 77-79., Ember Gy.: Az újkori magyar i. m. 520-541. 62 Pl. Sopron vármegye esetében: közgyűléssel egybekötve 1602. május 4-én, Lózs mezővárosban. 63 Státny oblastny archív ν Kosiciach, Abaúj vármegye levéltára, Abaúj vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1600-1630 között, átnézve: MOL Mikrofilmtár Nr. 1924. Mikrofilm.
