Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szálai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája (Ism.: Szabó Dániel) 781
781 TÖRTÉNETI IRODALOM maga válaszában: természetesen Európához tartozik. A többiek azért bizonytalanabbak ebben a kérdésben, vagy fel sem vetik. Az eurázsiaistáknak persze megvolt erre a saját egyértelmű válaszuk: természetesen egyik sem, hanem éppen Eurázsia, amely persze nem egyszerűen keveri a két fogalom sajátosságait, hanem azoktól függetlenekkel is rendelkezik, vagyis se nem Európa, se nem Ázsia. A manapság megszólalókban egyértelműen megtalálunk még egy közös vonást, a sértődöttséget: Oroszországot senki sem szereti, sőt éppen mindenki az ellensége, vesztére törekszik. Pontosan a pártállami korszakban általános álláspont volt ez, akkor még politikai és világnézeti ellentétekkel is lehetett magyarázni, manapság inkább tényközlésként kerül elő, minden különösebb megindokolás nélkül. Ami persze azt is mutatja, hogy a szovjet korszak egészen más volt, mint a cári, de azt is, hogy a kettő közt nagyon sok a rokon vonás, mondhatnánk kontinuitást is. Nyilvánvalóan nem lehet feladatunk az egyes szemelvények bemutatása, az túlfeszítené az ismertetés kereteit, nem is látszik szükségesnek. Még egy mozzanat kerül elő sokszor az újabb cikkekben: Oroszországban sohasem volt nemzeti vagy egyéb elnyomás. Ez a pártállami korszakban is állandóan visszatérő mozzanat itt is megvan, az 1917 előttieknél nem, mert azoknak eszükbe sem jutott, hogy ilyen szempont is lehetséges. A rendszerváltozás utáni cikkekben megint állandóan visszatérő mozzanat mintha a szerkesztőktől sem volna teljesen idegen. Az eddig elmondottak alapján alán érthető, miért nevezzük ezt a könyvet kiválónak. Bizonyos értelemben egyfajta kézikönyvként is használható, az orosz történelemmel foglalkozó kutatóknak állandóan kezük ügyében kell tartaniuk. Talán az is érthető ezek után, hogy a cikkekben megmutatkozó orosz önkritika otthon sem volna minden szempontból elfogadható. Ezt mutatja az az egyszerű tény is, hogy ez a könyv nem valamilyen oroszul kiadott kötet egyszerű fordítása, hanem egyenesen a magyar olvasóközönség számára készült. Ezért is volt fontos hangsúlyozni az orosz szakértő magyar kapcsolatait és beágyazottságát, mert ilyen alapról indulva világosabban megláthatta, milyen kérdésekre érdemes egy ilyen antológiának figyelnie. Ezt is köszönjük a szerkesztőknek, akik közül persze Gazdag Ferenc sem járatlan az orosz történelemben. így ritka szerencsés együttműködés eredménye ez a könyv. Aki valamelyest is meg akarja érteni az orosz fejlődés alapvonásait, sajátosságait, állandóan szem előtt kell hogy tartsa ezt a munkát. A szerkesztők az eredeti szerzők jegyzetei mellett, — külön jelöléssel persze — saját magyarázójegyzeteket is közölnek tárgyi szempontból, ahol ezt szükségesnek látják. Ezeknek a jegyzeteknek a számát talán érdemes lett volna valamelyest növelni. Persze, az elsősorban érintett szakértők számára az ilyen jellegű jegyzetek nem is olyan fontosak. De aki, kívülálló, meg akar érteni valamit az orosz történelem sajátosságaiból, annak el kell olvasnia ezt a könyvet. Niederhauser Emil Szalai Miklós IFJABB ANDRÁSSY GYULA ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 2003. 228 o. Folyamatosság és változás, folyamatosság és törés, azonosság és másság mind olyan fogalmak, amelyeket a történettudomány elméleteiben és gyakorlatában igen sokszor alkalmaz. Ezen dichotómiák gyakran összekapcsolódnak a korszakolásokkal. Jobban érthető, jobban értelmezhető a múlt, ha egységeket jelölünk ki, ismerünk fel az egymásra következő évek, évtizedek, évszázadok és évezredek folyamában. Ilyen egység a történészek által már régóta „felfedezett" hosszú tizenkilencedik század, s a mostanában egyre inkább bevett vizsgálati egységgé váló rövid húszadik század. Az adott egységek mindig nagyobb földrajzi térre, ha nem az egész ismert világra vonatkoznak, s a kezdő és végpontok nem pontosan ugyanott találhatóak az egyes országok történetében. Az említett két „század" fordulópontjának általában 1914-et, az első világháború kitörését tekintjük, sokan sokszor úgy véljük, hogy a húszadik századra jellemző sajátosságok, legalább csiráiban megjelennek már a nagy „világégés" idején. Érdekes lehetőséget nyújt a fenti dichotómiák