Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szálai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája (Ism.: Szabó Dániel) 781

782 TÖRTÉNETI IRODALOM jellemzésére, megerősítésére vagy tagadására a különböző egységek, korszakok vezető politikusainak, azok jellemzőinek elemzése. Szalai Miklós könyve, hozzájárulhat ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a két időszak politikai elitjének összehasonlító, nem statisztikai összehasonlításához. A két korszak politikai elitjéről, azok jellemzőiről, társadalmi hátteréről már sokat (ha nem is eleget) publikáltak, néha elemzésben, néha pár mondatos értékelésben. Az utóbbi időben, szerencsére újra divatossá vált biográfia írás lehetőséget ad (vagy fog adni) arra, hogy egyéni életpályákon keresztül vessük górcső alá, hogy mi az összefüggés az elit és a politikai rendszer működése, működtetése között. Szekfű Gyula hosszú, nemzedékek gondolkodását meghatározó művében, a Három nemzedékben már kísérletet tett a korszakolás és az elitváltozás összekapcsolására, s már ő is jelezte, hogy minden egység elitje „vegyes" mindig ott vannak az „öregek" s megjelennek és egyre nagyobb súlyt nyernek az újak, a fiatalok. Ebben a korosztályi szimbiózisban Magyarországon nagy szerepe van a családi kapcsolatoknak, a családi (politizálási) hagyományoknak. Erre utalhat Szalai hősének, ifjabb gróf Andrássy Gyulának életpályája is. Nála erre utal Hegedűs Lóránt „párhuzamos életrajza" A Két Andrássy és két Tisza is. Andrássy tipikus arisztokrata politikus. Kristóffy József, a századforduló utáni magyarországi politikai harcok egyik meghatározó alakja késői visszaemlékezéseiben, avagy ön- és történelem értékelésében az 1905-ös év leírása kapcsán a következőképpen fogalmazott: „így lesz a 'nemzeti ellenállás' alatt a helyzet ura Andrássy Gyula, jóllehet az arisztokrácia nem egységesen támogatja törekvéseit. Az első osztályú főurak és pedig az Eszterházy, a Festetich, a Batthyány-Strattmann, Pálffy, Erdődy stb. családok félrevonulnak, sőt nem helyeslik az ellenállást. A másodosztályú arisztokrácia, ezek közt az Andrássy, Batthyányi, Desewffy, Károlyi, Hadik-Barkóczy, Apponyi, Zichy stb. családok, néhány tiszteletreméltó kivétellel, nemcsak támogatják, hanem egyenesen aktív részt vesznek a király alkotmányos fejedelmi jogai ellen indított küzdelemben. A harmadosztályú arisztokrácia, melynek zömét főleg a protestáns főúri családok képezik, Tiszával tart, s vele együtt közömbösen nézi, mint ostromolja néhány elvakult mágnás család vezetése alatt az egész intelligens úri osztály a magyar állam egyetlen biztos alapját a királyi hatalmat." Az adott csoportosítást átveszi Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848-1918 című sokat idézett „Társadalomtörténeti tanulmány"-ában tizennégy évvel később. El kell fogadnunk, hogy az arisztokrácia magánéleti és politikai szokásrendszere nem egységes a szerző által vizsgált időszakban sem. Ezért lehet és kell ifjabb Andrássy Gyulán keresztül az arisztokrácia egyik — nevezhetjük ezt liberálisnak, avagy nevezhetjük liberális 67-esnek, stb. — csoportját górcső alá vonni. Ezt teszi meg Szalai Miklós értekezésében, hangsúlyozva Andrássy egyéni jellegzetességeit, s összehasonlítva habitusát, politikai magatartását a magyarországi mágnások mástípusú (sajnos néha túlzottan leegyszerűsítetten konzervatívnak jellemzett) magatartásával. A lehetséges és szükséges csoportmegközelítés mellett — amely egyszerre szélesebb és szűkebb, mint a hagyományos arisztokrata életrajzok családtörténetei — a dualizmuskori politizálás még egy igen fontos jellemzője elemezhető ifjabb Andrássy Gyulán keresztül. Ez pedig a látványos családon belüli politikai szocializáció. Más szóval azon arisztokrata „hivatástudat" megjelenése és családon, „nemzetségen" keresztüli örökítése, hogy az arisztokrácia hivatása az ország vagy nemzet vezetése. Kétségtelen, hogy az apáról fiúra öröklődő politizálás, a politikai szerepvállalásnak természetes családi továbbvitele nem pusztán az arisztokrácia sajátja az adott időszakban. Idősebb és ifjabb Andrássy Gyula, Apponyi György és Apponyi Albert, Zichy Nándor és Zichy Aladár (Zichy János unokaöcsről sem elfeledkezve) mellett a korszak jellegzetessége, hogy Tisza Kálmán fia Tisza István is politikus lesz, s bár a szituáció egy kicsit más Kossuth Lajos fia késői magyarországi politikai szereplésében a „nagy név" itthoni szükségessége mellett kétségtelen szerepe van az ifjúkori emigrációs politikában való részt vételnek. Néha ezen apa fiú viszonyok egyértelműen hierarchikussá vállnak történelmi gondolkodásunkban; nem kérdés ki a „nagy Kossuth" és ki a „kis Kossuth", néha a dolog nehezen eldönthető: hozzáállás kérdése, hogy a két Tisza közül melyik volt a nagy vagy egy más értékrend szerint a kicsi. Ha megnézzük a (rövid) húszadik század elejének a Horthy korszaknak miniszterelnökeit, akkor látjuk, hogy legalábbis annak első évtizedében olyan politikusok állnak/ ülnek ezen a poszton, akik kisebb nagyobb mértékben már a tizenkilencedik században politizáltak. Huszár Károly