Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - S. Pallós Piroska: Magyar állami népiskolák a fiumei kormányzóságban 1870-1918 733
MAGYAR ÁLLAMI NÉPISKOLÁK A FIUMEI KORMÁNYZÓSÁGBAN 1870-1918 7 35 ván: „A díjak szedését a paritás nem engedi meg ott, hol a városi iskolákban a feltétlen mentesség kimondva van".7 Ezzel is vonzóvá akarták tenni az új tanintézetet. (Meg kell jegyezni, néhány évvel később minden állami tanintézetben a legkülönbözőbb jogcímen különböző pénzösszegeket szedtek be.) A tanítói állások betöltésére kiírt pályázatot a Budapesti Közlönyben kellett megjelentetni, s a kormányzóhoz kellett benyújtani. A pályázóknak igazolniuk kellett képesítésüket, s a magyar nyelv mellett olasz nyelvismeretüket is. (Eredetileg a magyar és az olasz nyelv mellett a német és a horvát nyelv ismeretét is meg akarták követelni.) A tanítók fizetésének megállapításánál a fiumei városi népiskolákban elfogadott elvek voltak a meghatározók. A tanítók évi 700 forint fizetést és 200 forint lakbértámogatást, míg a tanítónők évi 500 forint fizetést és 150 forint lakbértámogatást kaptak. Az igazgatói teendők ellátásáért 200 forint pótlék járt.8 Az oktatási kormányzat és a kormányzóság igen gyorsan szembetalálta magát azzal a ténnyel, hogy nem, vagy nagyon nehezen találnak olasz és magyar nyelven egyaránt kiválóan beszélő, magyar érzelmű tanítókat. Már az első pályázat kiírásakor kiderült, nincs olyan tanító, aki megfelel az elvárásoknak, ugyanis a jelentkezők közül senki nem beszélte az olasz nyelvet. A kialakult helyzetben azt tartották lehetséges megoldásnak, hogy az állást elnyerő tanítónak előírják az olasz nyelv gyors elsajátítását. Hasonló volt a helyzet a tanítónői állás meghirdetésekor is.9 Hogy megfelelő képzettségű és magyar érzelmű tanítókat alkalmazhassanak, a fiumei középiskolákban végzett tanulók közül kívánták az arra vállalkozókat magyarországi tanítóképzőkbe küldeni. Az ingyenes képzés mellett teljes ellátást és lakást biztosítottak részükre. Visszatérésük után főleg a városi iskolákban akarták alkalmazni őket.1 0 A másik nagy gondot az újonnan alapítandó iskola elhelyezése okozta, ugyanis iskolai célokra megfelelő épületet nehezen találtak. Az általános gyakorlat szerint lakást béreltek, majd azt a szükség szerint átalakították. Ha a növendékek száma olyan mértékben felszaporodott, hogy már nem fértek el, akkor, ha lehetséges volt, az épületen belül terjeszkedtek, ha nem, új épületet béreltek vagy építettek. Arra mindenkor törekedtek, hogy az iskola épülete lehetőleg a központban, jól megközelíthető helyen legyen. A tanítás 1876-ban indult meg a vegyes iskolában. Az első tanév végeztével felemás sikerekről számoltak be. A fiúk előmenetelét dicséretesre értékelték, mondván egyformán jól beszélik az olasz és a magyar nyelvet, a lányok azonban teljesen sikertelenek voltak. A tanulók többsége olasz anyanyelvű volt, a 7 Uo. Fiume városában felállított négy osztályos állami fi- és leánytanoda szabályzatának 4.§-a mondta ki a tandíjmentességet. Az idézett mondat magyarázata a tandíjmentességnek. 8 Uo. 11.-12.§. 9 Uo. 189/1876. sz. jegyzőkönyv. A fiumei állami elemi népiskola igazgatótanácsa bemutatja belső ügykezelési szabályzatát és véleményét a tanító és tanítónői állomásért folyamodók fölött. Az 1876-ban kiírt pályázatokra kevesen adták be jelentkezésüket. Az első tanítók név szerint: Lengyel János és Dőry Toborffy Berta. Az 1880-ban meghirdetett álláshelyekre már számos jelentkező közül lehetett választani. Ekkor fordult elő, hogy egy minden szempontból alkalmas jelölt pályázatát izraelita vallása miatt utasították el. 10 Uo. 107/1876 alapszám 591/1876. jegyzőkönyvi szám. 10686. sz. irat. Az első tanítójelöltek neve ismert: Gargurevich Katalin, Cante Károly, Schmidt Erzsébet.
