Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - S. Pallós Piroska: Magyar állami népiskolák a fiumei kormányzóságban 1870-1918 733
736 S. PALLÓS PIROSKA lányokat oktató tanítónő pedig igen rosszul tudott olaszul, így semmit nem is taníthatott.1 1 A következő tanév további romlást hozott. Az oktatásban semmiféle haladást nem tudtak elérni, a tanítókkal is súlyos gondok voltak, sőt a tanítónő működését — botrányokkal kísért magánélete miatt — kifejezetten károsnak tartották. » A gazdaság fejlődésével évről-évre növekedett a magyar lakosság. Hivatalnokok és alkalmazottak serege, tanárok, orvosok, kereskedők, vasutasok költöztek a városba. Gyermekeik természetes utánpótlást biztosítottak a magyar iskoláknak. Az állami elemi iskolát igazgató tanács a tanulói létszám növekedése miatt felvetette, hogy az 1880/1881-es tanévtől a vegyes iskolát válasszák szét külön fiú- és leányiskolára, és külön épületben is helyezzék el őket. (A szétválasztásról a VKM 1880. évi 20018. számú rendelete alapján rendelkeztek.) A szétválasztás után mindkét tanintézetet hatosztályossá alakították át, ehhez mérten fejlesztették a tárgyi és személyi feltételeket is.1 2 A két iskolavezető között kimondottan rossz volt a viszony. Az iskolák növendékei főleg középosztálybeliek voltak: hivatalnokok, kereskedők, iparosok, szolgálati viszonyban lévők gyermekei. A leányiskola igazgatónője, özv. Lakos Károlyné többször hangoztatta is, hogy „azok veszik igénybe az állami iskolákat, akik egy erőteljes nemzet középosztályát alkotják." A növendékek többsége továbbra is olasz anyanyelvű volt.1 3 Néhány évvel később — köszönhetően dr. Erődi Béla főgimnáziumi igazgató, helyettes királyi tanfelügyelő iskolafejlesztő és szervező tevékenységének — az állami elemi fiúiskolát továbbfejlesztették, és az 1884/1885-ös tanévtől állami elemi és polgári fiúiskolaként működött egészen 1920-ig. A leányiskola esetében ez a fejlesztés valamivel korábban történt meg, már az 1882/1883-as tanévtől, mint állami elemi és felső leányiskolában folyt a tanítás egészen 1903-ig. Akkor az iskola két tanintézetre vált szét, külön igazgatás alatt álló állami elemi leányiskolára és felsőbb leányiskolára. Az évek folyamán az állami iskolák létszáma folyamatosan növekedett. 1896-ban az elemi és polgári fiúiskolának 639, az elemi és felsőbb leányiskolának 547 növendéke volt. A gyors növekedésnek többféle magyarázatát adták. Volt, aki úgy vélte, a szülők a magyar nyelv tanulásával gyermekeik jövőbeni érvényesülését szerették volna elérni. Mások a magyar kultúra iránt megnyilvánuló rokonszenvet olvasták ki a létszámnövekedésből. De az sem volt utolsó az érvek sorában, hogy a magyar iskolák jók voltak, fegyelmet követeltek, nagy munkabírású embereket neveltek.1 4 11 DS-l. A fiumei magyar királyi állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium iratai. 1. doboz. A fiumei királyi elemi iskola. A fiumei magyar királyi állami elemi iskolát igazgató tanács iratai. 1-59. sz. 18/1876 szám. (DS jelentése: drustven spis, azaz társasági irat). 12 JU-5. Kormányzósági iratok. Általános iratok 129. csomag 9/1881 alapszám 649/1881 szám. 13 Uo. 133. csomag 871/1881 alapszám 879/1881 szám. Lakosné alakja megjelenik egy 19. századi írónő, Kánya Emília Réges-régi időkről címmel megjelent emlékirataiban is. (Budapest é.n. [1998.] 234.) 14 Magyarország vármegyéi és városai. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerkesztette: dr. Sziklay János és dr. Borovszky Samu. Budapest 1896. A közoktatás Fiumében. 112.
