Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 725 tokosai közül (1/3 rész), másrészt az országgyűlések választanának tagokat (2/3 rész - ahogy már jeleztük, nem világos, hány országgyűléssel is számol Szentiványi, s azt sem fejti ki, hogy milyen arányban küldhetnének azok tagokat a szenátusba, s ezt az arányt ki döntené el; a magyar országgyűlés által küldött tagok 1/3-át a felsőház, 2/3-át a képviselőház választaná). A szenátus határozatait az uralkodó szentesíti, ha az uralkodó konfliktusba kerül a szenátussal, az országgyűléseket új szenátorok küldésére szólíthatja fel, illetve feloszlathatja az országgyűléseket új választások kiírásának kötelezettsége mellett. A szenátus gondolatát Kovács Lajos is átvette 1862-es röpiratában. Javaslata azonban számos tekintetben kevésbé kidolgozott. Szerinte annak tagjai egy részét az öt birodalmi részből „méltányos arányban" az uralkodó nevezné ki, más részüket az országok maguk választanák. Ez tárgyalná a közös ügyeket, azonban úgy tűnik, semmiféle határozati joggal nem rendelkezne, vitái után az uralkodó döntene. Kovács azonban 1863-ban részben módosít elképzelésein. Miközben továbbra is hangsúlyozza, hogy a parlamentarizmus elvei nem lehetnek irányadók, s a birodalmi tanácsnak (immáron nem nevezi szenátusnak) szűkkörűnek, a korona nagy befolyását biztosító intézménynek kell lennie, most már hozzáteszi, hogy a testület nem pusztán véleményező, hanem „határozó" jogkörrel is rendelkezzen. Kecskeméthy Aurél munkájában nem ad kidolgozott programot, de egyik 1862. júniusi cikksorozatában kifejtette: ha a közös ügyeket nem „parlamenti rendszerileg" kezeljük, még nem jelent merő „absolutistice" kezelést, de azután bővebb kifejtésre e gondolat nem került.13 2 Lipthay Sándor is úgy vélte, hogy az „egyesülési államban" a közös fejedelem számára „igen messzeható személyes kormányzati s határozhatási jogokat kell megőrizni", s legyen központi parlament (akár közvetett, akár közvetlen választás útján), a végeihatározati jogot az államfőnek kell fenntartani.133 b/ A szerzők elenyésző kisebbsége azt hirdette, hogy a közös ügyeket egy közös birodalmi parlament kezelje. Szellemi! közvetlen választások útján felálló birodalmi parlament kezébe helyezte volna a döntési jogot, kiegészítve javaslatát egy 12 tagú „közös birodalmi államtanáccsal" mint az uralkodó tanácsadó testületével, melybe a magyarországi tagokat a közös minisztérium előterjesztésére s annak ellenjegyzése mellett nevezte volna ki az uralkodó. A parlament végső szavazása előtt a törvényjavaslatot minden esetben véleményeztetni kellett volna ezzel a birodalmi tanáccsal. A birodalmi parlament tagjainak arányát — ahogy azt már jeleztük — az a quota határozta volna meg, amilyen mértékben osztozik a két birodalmi fél a közös ügyek költségeiben, az újoncok kiállításában, illetve az államadóssági terhekben. „A magyar kérdés rövid vázlatban" című röpirat szerzője elfogadta a februári pátenst, amely az egyes országgyűlések, tartományi gyűlések küldötteiből állította volna fel a birodalmi parlament alsóházát. Bethlen Miklós is birodalmi 132 Kecskeméthy Aurél: Tisztázzuk az eszméket III. Sürgöny 2. évf. 139. sz. (1862. jún. 18.) 133 [Lipthay Sándor]: Tanulmányok az általános és különösen magyar-osztrák egyesülési jog (unio-jog)... felett 51.
