Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
726 DEÁK ÁGNES parlamentet irányzott elő, de hangsúlyozottan dualista alapon, a képviselők számának paritásával s évenként váltakozó színhellyel Bécsben és Budán. Kecskeméthy Aurél is kifejtette munkájában: a februári pátens bírálata ellenére nem ellenfele „per absolutum" a központi birodalmi parlament eszméjének.134 c/ A tervezetek harmadik csoportját alkotják azon javaslatok, melyek szerint a birodalmi ügyekben a két országgyűlés küldötteiből álló bizottság, delegáció döntsön. Itt azonban a „delegáció" szó használata ellenére még nem az 1867-ben megvalósuló, egy évre megválasztott, két külön tanácskozó bizottságról lett volna szó, amelyek majd csak nézetkülönbség esetén tartanának közös szavazás céljából közös ülést. A két bizottság egy testületet alkotott volna, amely a többségi elv szerint hozott volna határozatokat, s a tagok megbízatása is — bár erre a tervek külön nem térnek ki — valószínűleg egy egész országgyűlési ciklusra terjedt volna ki. Trefort Ágoston és Apponyi György programja vetette fel ezt a lehetőséget, de némi hangsúlyeltolódással. Míg Trefort ezt mint az esetenkénti érintkezés megvalósítási módját nevezte meg, Apponyi memoranduma sokkal inkább az állandó jelleget és folyamatosságot hangsúlyozza. d/ Végezetül az utolsó csoportba került szerzők azt vallották, hogy a közös ügyekben is a végső döntéshozást a két országgyűlésnek kell fenntartani. Ε tervek azonban abban a tekintetben már különbözőképp foglaltak állást, hogy a törvényjavaslatokat milyen testület készítse el. Jankovich György javaslata az volt, hogy a törvényjavaslatokat a két kormány együtt dolgozza ki, az uralkodó előzetesen jóváhagyja azokat, ezt követően egyidőben tárgyalja a két országgyűlés, amelyek írásos üzenetváltások útján érintkeznének. Egybehangzó országgyűlési határozatok után szentesíti a törvényt az uralkodó. Ha mindkettő testület elveti a törvényjavaslatot, az uralkodó feloszlathatja azokat. Véleménykülönbség esetén lép életbe az „esetenkénti érintkezés" elve, a két országgyűlés paritás alapján választ egy 80 fős „birodalmi választmányt" (a két alsóház 30-30 főt, a két felsőház 10-10 főt), amely együtt tanácskozik és véglegesen határoz. A tanácskozás helyét az uralkodó jelölné ki, a nádor és az ausztriai felsőház elnöke felváltva elnökölne. A választmány tagjait már az adott országgyűlési ciklus kezdetekor megválasztanák, s mandátumuk az adott ciklusra szólna. A választmány kezdeményezési joggal nem rendelkezne, az országgyűlések kezdeményezhetnek ugyanakkor, ezen javaslatokról is a választmány dönt. Nagyon hasonló Jankovich javaslatához Bujanovics terve: nála a törvényjavaslatokat a két országgyűlés paritásos birodalmi választmánya dolgozza ki 2/3-os többséggel, majd a két országgyűlés dönt, véleménykülönbség esetén pedig a két országgyűlés által szintén a paritás elve szerint választott másik testület dönt mint „legfelsőbb aeropag".13 5 Rosty Zsigmond a törvényjavaslatokat a király személyi körüli minisztérium mint „magyar közös ügyi minisztérium" útján kívánja kidolgoztatni, majd 134 Kecskeméthy Aurél: Vázlatok egy év történetéből i. m. 105. 135 [Bujanovics Sándor]: A magyar kérdés megoldása. Egy hang a felvidékről. 1863. Pest 1864. 25.
