Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 713 nisztériumot akarnak, mely előkészítheti az új országgyűlést; Forgách Antal és körét, akik „legföljebb részletes ministeriumot" kívánnak, s a meginduló új, Forgách által szubvencionált lap, a „Független" útján majd 1848-as, de csonka „formák" programját hirdetik, valamint Szentiványi Vincét, aki még mindig kitart a dikasztériumok és a testületi kormányzás 47-es elve mellett.82 Szentiványi álláspontját képviselte az 1863 februárjában Bécsbe érkezett Scitovszky János esztergomi érsek és Zsedényi Ede is a további tárgyalásokon. De nemcsak a magánlevelekben suttogták ezen információkat. Pompéry János új lapja, az „Ország" nyilvánosságra is hozta azokat, és megjelölte az álláspontokat, azzal, hogy Forgách kancellár „határozott pártállást" nem foglalt el, de semmiképpen sem készül lemondani, miközben „...a miniszterialis pártnak nincs oka saját nézeteinek győzelmét valószínűnek tekinteni".8 3 Csengeiy Antal már idézett, december végi magánleveléből úgy tűnik, maga Apponyi akkor még reménykedett a sikerben.8 4 Nem véletlen, hogy Deák ilyen körülmények között fogott hozzá még 1862. december közepe táján Wenzel Lustkandl közjogi munkájának részletes bírálatához, s még február elején is dolgozott azon, hogy majd félretegye, s csak 1865 januárjában jelentesse meg „Adalék a magyar közjoghoz" címmel.05 Január közepén pedig mintegy Apponyiék támogatásának újabb megerősítésére Kemény Zsigmond lapjában megismételte a Deák körül csoportosulok fő politikai alapelveit a jogfolytonosság és a pragmatica sanctio tiszteletéről, a „közös ügyek" elismeréséről, melyek kezelésére nézv.e az országgyűlési feliratok „oly módszert jelölnek ki, mely helyes kiindulási pont, s törvényes uton tovább is fejleszthető". A továbbfejlesztés lehetőségére való utalás azonban mintha halvány elmozdulást jelezne a feliratok álláspontjától. Az eddigieknél is egyértelműbben szól a cikk továbbá az 1848-as törvények lehetséges módosításáról is: „... ha a kormány tapintatosan jár el, ha a kedélyek ingerlésére vezető intézkedések gondosan elkerültetnek, s ha a nemzet a törvényességi tért biztosítva látja, és a 82 Csengery Antal levele bátyjához, Pest, 1862. dec. 31., 1863. febr. 9. In: CSAHI 489-490. Utóbbi levelében arra is kitér, hogy Sennyey Pál és Mailáth György a legsürgetőbbnek egy új országgyűlést tart, hogy az majd az adómegszavazás mellett küldöttséget választhasson, mely a Reichsrat szintén negyvenfős bizottságával tárgyalhasson a közös ügyekről és kezelésükről. 83 Bécs, febr. 14. „s" szignóval. Ország 1. évf. 37-112. sz. (1863. febr. 15.). 84 „Most aligha van kilátásuk, bár Apponyi — a vérmes reményű, — mindég remél." Csengery Antal levele bátyjához, Pest 1862. dec. 31. In: CSAHI 488. A Pesti Napló visszatekintve 1863. február végén is úgy nyilatkozott, hogy a meghiusult reményekről „teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy nagyon alaposak voltak akkor, a midőn fölmerültek." [kiem. az eredetiben] Pest, február 25. 1863. „V szignóval. PN 14. évf. 46-3911. sz. (1863. febr. 26.). De akadtak a konzervatívok között is, akik Deákhoz hasonlóan értékelték a helyzetet: 1862. nyár elején például Dessewffy Emil úgy nyilatkozott, nem lát semmiféle fordulatot bécsi körökben, bármiféle hajlamot a februári alkotmány irányvonalának módosítására, így tehát nem lát alapot semmiféle „közvetítő politikára", ezért a közvetítői kísérleteket ugyan nem rosszallta, de sikerükben nem bízott, s ő maga „visszavonult" az Akadémia és a Földhitelintézet vezetőjének teendői közé. Zichy Α.: Naplótöredék 1862-ből i. m. 122. Dessewffy egy 1862. eleji levelének tanúsága szerint ekkoriban még a hírlapi irodalmat sem igen kísérte figyelemmel. Dessewffy Emil levele Pompéry Jánoshoz, Pozsony, 1862. febr. 8. OSZK Kt Levelestár. 85 Csengery Antal levele bátyjához, Pest, 1862. dec. 31., 1863. febr. 9. In: CSAHI 489-190.; Lustkandl munkáját bírálta Kemény is 1862 decemberében, Kemény Zsigmond: Emlékezzünk régiekről I. PN 13. évf. 283-3849. sz. (1862. dec. 10.)
