Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611

A PEST MEGYEI BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM ÜGYE 184 I-BEN 625 te ugyan a kormány jelenlegi eljárását, de azt is leszögezte, hogy a büntetőeljá­rás ügyében hozott végzésben neki semmi része nem volt, így annak megvédé­sét is átengedi azoknak, akik ezt a végzést meghozták: „weil er diesen Be­schluss, wenn auch nicht gesetzwidrig, doch für unklug und eine politische Sünde halte." Március 17-én a közgyűlés a a január 31-én megválasztott tör­vényszéki bírák által kidolgozott büntetőeljárás egyes szakaszait tűzte napi­rendjére.53 Zsedényi Ede helytartótanácsos a törvényszékre akarta bízni, hogy eldöntse, mikor legyenek a tárgyalások nyilvánosak. Ezt a javaslatot Szentkirá­lyi Móric, Nyáry Pál és Kossuth is támogatta. Széchenyi azonban — a titkos­jelentés szerint — ezt nem fogadta el;5 4 szerinte ugyanis a kormányzat azt mondhatná, hogy nem voltak szükségesek törvények a nyilvánosság ellen, mi­vel a latin nyelv miatt a törvényszék ülésein úgysem tudtak részt venni az em­berek. A közgyűlésen vita alakult ki arról is, hogy ki követett el politikai hibát: az, aki ezt a határozatot előidézte, vagy az, aki beszédeivel és írásaival alapot adott a kormányzatnak arra, hogy a büntetőeljárás reformjával foglalkozó me­gyei végzést megsemmisítse. Széchenyi erre azt válaszolta: ha az ő beszédei és írásai szolgáltattak volna alkalmat a megye végzését megsemmisítő leiratok­hoz, — mint ahogy ezzel kimondatlanul is gyanúsítják — akkor örökre elné­mulna, és örökre letenné a tollat. Kossuth válaszában azt állította, hogy ő nem Széchenyire, hanem Dessewffyre gondolt, csupán a nemrég elhunyt gróf iránti tapintatból hallgatta el a nevet. A büntetőeljárás kapcsán hozott megyei vég­zést Széchenyi — csakúgy, mint az előző nap — politikai bűnnek nevezte. Hi­szen a kormány már bizonyította, hogy nem akarja a magyar alkotmányt meg­semmisíteni, és az előző országgyűlésen is hangsúlyozta a reformok szükséges­ségét. így az igazi hazafiság most már oem az örökös opponálásban rejlik, hi­szen azok, akik továbbra is ezt a politikát folytatják, a következő országgyűlé-I sen ismét csak a sérelmekkel akarnak előállni, és ezzel feszültséget okoznak majd a kormányzat és a nemzet között, és minden eddigi eredményt veszélyez­tetnek. 1842. március 25-én leirat érkezett báró Prónay Albertnek, amelyben arra szólították fel a főispáni helytartót, hogy akár katonai erővel is akadályozza meg az új szabályok szerint működő büntetőtörvényszék összeülését; a leiratot Szent­királyi Móric másodalispán március 29-én kapta kézhez, amelynek következté­ben a megyei büntetőtörvényszék szétoszlott. Az igen népes hallgatóság jelenlét­ében megtartott május 2-i rendkívüli közgyűlésen olvasták fel az uralkodó újabb, április 26-i leiratát, amely ismételten megsemmisítette a megyének a büntetőel­járás kapcsán hozott végzését.5 5 A közgyűlés ez ellen óvást emelt, és úgy határo­zott, hogy a tárgyban hozott legfelsőbb rendeleteket mint törvény- és alkot­mányellenes intézkedéseket nem fogadják el, az ügyet pedig a legközelebbi or­szággyűlésen az előleges sérelmek között fogják napirendre tűzni. A rendek arról is határoztak, hogy a történtekről — magánúton elküldendő levelekben — tudósít-53 A törvényszék szerkezetére és a bírói eljárásra vonatkozó tervezetet 1. PmL PPSvm nemesi közgyűlésének iratai. Közbátorsági iratok. 1842-6-839. és MOL, Acta praes. 1842:297. 54 A felszólalást 1. Széchenyi: Napló V 570-571. 55 Pesti Hírlap 1842. máj. 8. 141. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom