Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
626 VÖLGYESI ORSOLYA ják valamennyi vármegyét, a jegyzői hivatalt pedig arra utasították hogy a tárgyban alkotott, „de foganatosittatásában anyagi erővel akadályoztatott szabályzat, - a' gátlás módjának és idejének utánna jegyzésével" kerüljön be a megyei szabályokról 1638 óta vezetett jegyzőkönyvbe. A büntetőeljárás reformját pártolók úgy vélték, Széchenyi magatartása ártott az ügynek, erről tanúskodik Vörös Antalnak 1842. március 31-én Wesselényi Miklóshoz intézett levele is. Maga Wesselényi pedig 1842 májusában így írt Széchenyinek: „Én elhagyatva könnyű prédává lettem. Társasági s polgári létem feldulattatott s élet és munkásság nélkül teng már csak növényi sínylődő életem. Te a hatalmasok mint eszközök által vélvén a hazának legbiztosabban legvalódibban használni, ezeknek bizodalmáért — de a mit meg nem nyertél — kockáztattad a nagyobb s jobb rész bizodalmát, s népszerűséged vagyis hatási és használhatási valódi eszközöd nagyrészét elvesztetted. S így én elhunyt magamnak felejtendő emléke, te hajdani magadnak töredéke létezünk."56 Széchenyi és a Pest megyei ellenzék közötti éles viták azonban ezután sem szűntek meg. Ennek az esetnek az is a tanulsága, hogy Széchenyi a korabeli nyilvánosság valamennyi fórumát igyekezett felhasználni annak érdekében, hogy Kossuth növekvő és veszélyesnek érzett befolyását ellensúlyozza. Wirkner Lajos visszaemlékezése szerint Széchenyi nem csatlakozott Dessewffy pártjához, de megírta a Kelet Népét, cikkeket közölt a Jelenkorban Kossuth ellen, a pesti megyegyűléseken pedig őt „élezés és mindig találó dialektikájának fegyvereivel támadta meg".5 7 Kossuth és Széchenyi között természetesen nemcsak politikai természetű, koncepcionális különbség húzódott, hanem a szónoki retorika másféle gyakorlatát is képviselték. Fáy András nem véletlenül rögzítette azt, hogy Széchenyi szónoki megnyilatkozásaiban volt valami szabálytalan: „Széchenyi István gróf szónoklatai mindenkor velősök, gyakorlatik, plasticaiak, lelkesek, sőt geniálisok valának ugyan, de nem megragadok, s épen nem dialectical szabályszerűek.."58 Széchenyi ugyanis nem azt a rétor típust képviselte, amely az 1840-es években politikai értelemben a legsikeresebbnek bizonyult. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy szóbeli megnyilatkozásai alapján gyakran másféle szándékokat tulajdonítottak neki, mint amilyet ő képviselni akart. Ennek ellenére — népszerűségét kockáztatva és nem félvén a félreértésektől sem — megkísérelte szónokként is befolyásolni a vármegye közösségét, bár továbbra sem tekintette a megyét elsődleges terepnek a reformok keresztülviteléhez. Fáy András kérdésére, mégis miért vállalja mindezt, állítólag ezt válaszolta: „a jó hazafinak minden résen meg kell állania."5 9 Az 1840-es évek elején azonban Kossuth és a Pest megyei ellenzék a vármegyéket tekintette a reformok legfontosabb színterének. Éppen ezért már 1841 áprilisában úgy határozott Pest megye, hogy saját hatáskörében kibővíti a tisztújításokon szavazati joggal rendelkezők körét, vagyis megadja a szavazati 56 Wesselényi Miklós Széchenyi Istvánnak. Freywaldau, 1842. máj. 12. Ferenczi Zoltán: Kiadatlan levelek gr. Széchenyi István és br. Wesselényi Miklós levelezéséből. Akadémiai Értesítő 1906. 102-103. 57 Wirkner Lajos: Élményeim. Pozsony, 1880. 115-116. 58 Fáy: i. m. 110. 69 Fáy: i. m. 111.
