Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 5 „összefüggő német néptalaj' ily módon lehetségessé váló „kikerekítésének", tulajdonképpen támogatta a szövetsége keretébe tartozó ausztriai védegyletek akcióit a magyar Területvédő Liga nyugat-magyarországi akciói ellenében. Minthogy a cseh megszállás alá került Felvidékkel és Kárpátaljával, román megszállás alá jutott kelet-magyarországi és erdélyi, valamint a szerbek megszállta délvidéki területekkel ellentétben Nyugat-Magyarország nem került megszállás alá az osztrákok részéről, a magyar területvédő politika arra irányult, hogy a saint-germaini, majd a trianoni békeszerződés e tekintetben teljesen azonos határozatai ellenére e területet ne adja át, s birtokon belül maradva próbáljon népszavazást kicsikarni, aminek lehetőségétől egyébként minden más vonatkozásban meg volt fosztva. Az osztrák kormány ragaszkodott e neki megítélt területhez. Eredménytelenek voltak a bécsi magyar követ — majd a Teleki-kormány külügyminisztere — Gratz Gusztáv ajánlatai (autonómia a nyugat-magyarországi németség részére, az ország egyéb területein élő németek kisebbségi jogainak biztosítása), éppúgy, mint Bleyer Jakab nemzetiségügyi miniszter kifejezetten német nemzeti-nemzetiségi érdekekre hivatkozó érvelése, ausztriai és németországi útjain folytatott tanácskozásai során.6 Elutasításra találtak nemcsak osztrák részről, hanem a németországi kormányköröknél, politikai pártoknál, német társadalmi szervezeteknél is, s amikor a berlini magyar követség ügyvivője, Forster Pál báró 1920 decemberében arra kérte a Deutscher Schutzbund ügyvezető elnökét, Karl Christian Loescht, hogy befolyásolja a német kormányt: hasson az osztrák kormányra a nyugat-magyarországi kérdés magyar érdekű megoldása irányában, ő úgy reagált erre a nagyon jellemzőnek talált magyar próbálkozásra, hogy ez nem áll módjában, mert a német kormány nem kíván beavatkozni Ausztria és Magyarország ügyébe.7 Loesch, aki Nyugat-Magyarország Ausztriának ítélt részére vonatkozóan a magyar területvédelmi politikát jogosulatlannak tartotta, s arra utalt, hogy az ottani 300 ezres német tömbhöz képest, amely az Ausztriához csatolás folytán majd az összefüggő nagy német néptalajhoz kapcsolódik, egészen csekély számú magyar kerül csak kisebbségi sorsra, általában is azt sürgette egyre inkább, hogy a magyar politika a területvédelemről a kisebbségvédelemre térjen át, mégpedig úgy, hogy miközben az elcsatolt területeken kisebbségi sorsra jutott magyarokat védelemben akarja részesíttetni, a saját állami fennhatósága alatt maradt nemzeti kisebbségek jogait — különösen a németekét — annál is inkább biztosítsa, mert enélkül nem remélheti a szomszédos országokbeli kisebbségek együttműködését az ottani magyar kisebbségekkel, sem pedig a németbirodalmi s az össznémetség kedvező viszonyulását Magyarország revíziós törekvéseihez.8 Bethlen István, aki 1921. április 14-én váltotta fel Teleki Pált a miniszterelnöki székben, azt ígérte nyilatkozataiban, hogy olyan kiterjedésű és mélységű jogokat kíván biztosítani a mai Magyarország németségének, mint amilyeneknek korábban az erdélyi szászság volt birtokában. A háború után Romániához került 6 Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia (1920). Századok, 2000. 3. sz. 555-584. 7 Österreichisches Staatsarchiv (ÖSA), Archív der Republik (AR), Neues Politisches Archiv (NPA), Fase. 904. Liasse Ungarn 9/3. Fol. 1. A berlini osztrák követség (Post) jelentése. Berlin, 1920. december 30. 8 Bundesarchiv (ΒΑ), Nachlass Haushofer, 894. „Schutzbundbrief", Nr. 7. 1925. (november 14.)
