Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
534 OROSZ ISTVÁN Az úri haszonvételek között 1848-ban igen sok volt jobbágy élt a vadászati joggal. Elképzelhető, hogy ebben szerepet játszott egy belügyminiszteri értelmezés is a vadászati jogról. Esztergom megye alispánjának kérdésére, hogy a volt jobbágy a maga földjén vagy a közös legelőben vadászhat-e? Szemere Bertalan belügyminiszter azt válaszolta: „Az 1848-i 9. törvénynél fogva az úrbéri állomány a volt jobbágy sajátjává lett. Ebből következik, hogy azt, mint tulajdonát akármely kártételtől megóvni, és így a volt jobbágynak tulajdon földjén az 1802:24 törvény korlátai között vadászati joga van. A közös legelő nem lévén a volt jobbágynak kirekesztő tulajdona, arra nézve az eddigi gyakorlat megtartatik."7 7 Az uraságok szempontjából az igazi gondot nem is azok a volt jobbágyok jelentették, akik esetleg saját földjükön vadásztak, hanem azok, akik az urasági erdőkben, vagy allodiális földeken. Csákberényben, Gánton (Fejér megye), a lakosok az urasági erdőt elfoglalták és szabadon vadásztak benne olyanok, akik „tolvaj puskázásért" már korábban is büntetve voltak. Móron is az elfoglalt urasági erdőben folyt a vadászat.1 8 Tiltott vadászat az említettek mellett más településeken is folyt.7 9 Vannak adatok a vadászat mellett a tiltott halászatra is, így Budán, vagy Abonyban.8 0 A vásárokkal, vámokkal, és révekkel kapcsolatos urasági haszonvételeket is kétségbe vonták néhány településen. A zólyomi kincstári uradalom lakossága vonakodott a vámfizetéstől. Somogy megyében Nagybajom, Csokonya, Komlosd, Újnép, Herdahely, Aracs, Dobsza és Jákó lakosai a vásári helypénz és hídvám fizetését „tettleg" megtagadták. Enyingen június 5-én az országos vásár napján, nemcsak nem fizettek helypénzt, de azt a mezőváros a vásárban áruló zsidóktól a maga számára szedte be. Az endrődiek viszont a révjog megszüntetését kérték, annál is inkább, mert a révet „hajóval a község látja el."8 1 A szeptemberi országgyűlési előterjesztést megelőzően a kormány az ország minden részéről érkező panaszokra nem válaszolhatott mást, minthogy a regálék továbbra is úri haszonvételek, és a volt jobbágyok csak az eddigi törvények szerint élhetnek velük. Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter július 2-án kibocsátott rendelete a földesúri kármentesítésére, nem 77 Ember Győző: i. m. 98. A belügyminiszter értelmezése jogilag egyáltalán nem volt kifogástalan, hiszen az 1802. évi törvény nem a földtulajdonhoz, hanem a nemesi állapothoz kötötte a vadászatjogát s a nemesek esetében is csak birtokuk felét engedte meg tilalmassá tenni, azaz olyan területté, ahol egyedül ők vadászhattak. A birtok másik felén a többi nemes is szabadon vadászhatott a nem tiltott időben. A közös legelő, ha az áprilisi törvényekkel az úrbéri állomány a volt jobbágy sajátjává lett, igaz, hogy nem vált „kirekesztő" tulajdonává az úrbéreseknek, de részesedésük a legelőből is sajátjukká vált, így a volt uraság és a volt jobbágyok közös legelőjét közbirtokosságnak lehet tekinteni. Ha a vadászat, miként a belügyminiszter értelmezte a földtulajdonhoz van kötve, akkor a legelőben közbirtokos jobbágyot a legelőben, pontosabban annak tilalmassá tett felében nem lehet a vadászattól eltiltani. 1802. évi III. törvény 24. tc. 78 Ember Győző: i. m. 17, 21. 79 Goberfalván „a parasztság a vadászatokban nagy kicsapongásokat" követett el. A detrekői uradalom mind a 18 faluja „széltiben" gyakorolta a vadászatot, de ez volt a helyzet Szőgyénben, Lödösön és Szenttelken is. Uo. 46, 50, 88-89, 98. 80 A szabad királyi város Budán nem volt egyéni jog a vadászat, ezt hagyták figyelmen kívül a szabálysértők. Uo. 106, 117. 81 Uo. 38, 73, 96. Jároli József szerk: i. m. (Dokumentumok...) 131.
