Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 533 ban, Okécskén (Pest megye), Mezőberényben, Magyargyulán (Békés megye), a partiumi Zilah környékén, vagy a korcsmákon, vagy házaiknál „cégért ütve" árulják a bort.71 Bizonyára nem gyakran fordult elő az az eset, ami Magyargyulán, hogy amikor a földbirtokos Wenckheim Antal tiltakozott a Szent György nap utáni paraszti bormérés miatt, a mezőváros tanácsa úgy döntött, mivel nincs törvény a bormérés szabadságára, „az előbbi gyakorlatnál kelletvén maradni: annál fogva a város részéről való borméretés most félbeszakasztódnék, a cégérek behúzása ezennel elrendeltetik, oly módon, hogy a darabban s csapon lévő maradék borok kimérettessenek, miről a gróf tudósíttatni fog."72 A községek jelentős része tanácstalan volt a regáliák kérdésében. Ezt tükrözi a Békés megyeiek kérdése, amit a megyei közgyűlés választmányához intéztek, hogy a királyi kisebb haszonvételek „értvén alatta az ital-, szalonna-, sómérést, halászatot, vadászatot, madarászatot, piócázást, pálinkának gabonábóli égetését — kiterjesztetnek-e minden lakosra s különösen az izraelitákra is". A választmány válasza természetesen nem volt, mert ezek a jogok nem az úrbérből, hanem „kiváltságból veszik eredetöket."73 Ugyanakkor még a megye nemesei is megengedhetőnek vélték a szalonnamérést, a só árulását kis mértékben, s a saját földeken, és a még el nem különözött legelőkön a földesúrral egyetértésben a cserép- és téglaégetést. A szabad bormérés több esetben együtt járt a szabad pálinka- és húsmérés követelésével. Nagykanizsán a borral együtt szabadon kezdték a húst is mérni, Mezőberényben pálinkát mértek, Veszprémben a korcsma mellett a mészárszéket is elfoglalták. Zilahon a bormérés mellett gyakorolták a pálinka és húsmérést is.7 4 A gyomaiak (Békés megye) — bizonyára arra válaszul, hogy a regáliák ügyében nem történt intézkedés — a főispánt szólították fel „méltóztassék kényszeríteni" az uradalmat, hogy a mészárszéket elégséges hússal lássa el.75 Nyilván az volt az elképzelésük, ha ez nem történik meg, maguk vágathatnak marhát. Az 1836. évi törvény is megengedte a jobbágyok húsmérését abban az esetben, ha az urasági mészárszéken nem lenne elegendő hús.7 6 71 Ember Győző: i. m. 19, 28-29, 36, 41, 43, 46, 50, 58, 71, 78, 88-89, 221. stb. Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon. Zalaegerszeg 2002. 18. Jároli József szerk: Olvasókönyv az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Gyula, 1998. 124. Az 1836-évi törvény a határidő után kimért borokkal kapcsolatban a következőképen rendelkezik. „Valamint pedig minden mérés egyes Jobbágyoknak tellyességgel, úgy a törvényes határidő elmúltával, Községnek is elfoglalás büntetése, vagy is csap alatt található egész mennyiség elvesztése alatt, ezután is tiltva marad" 1836-évi törvény VI. tc. A mindennapi gyakorlatban azonban a korábbi években előfordult az, amire a magyargyulaiak hivatkoztak. Tokajban karácsonyig lehet bort mérni a jobbágyoknak, „ha penigh valamely bort Nagykaraczon eleot találnak ki kezdeni és hamar el nem fogyna, szabad ki adni az után cégér nekwl" ZmL Tokaj törvényei 1610. 73 Jároli József szerk: Dokumentumok az 1848-49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Gyula 1995. 128. 74 Ember Győző: i.m. 36, 58, 186, 221. 75 Jároli József: i. m. (Dokumentumok...) 148. V ö. Orosz Istuán: i. m. (A királyi kisebb haszonvételek...) 285. 6 „Ha az uraság, kinek igazaihoz számíttatik a mészárszéki jus, a lakosok szükségére elegendő húst nem vágatna, akkor a jobbágyoknak a különben tilalmazott hús-mérés — az Uraságnál az eránt előre teendő jelentés után — megengedtetik. 1836. évi törvény VI. tc.
