Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
532 OROSZ ISTVÁN tegek, szerződéses és majorsági jobbágyok ügyében, nem engedte újratárgyalni a legelőelkülönözési törvényt, és végül nem alkotott törvényt a regáliák eltörléséről, vagy megváltásáról. Ezek közül első kivételével mindegyik jogosan felvethető. Ezt az is tanúsítja, hogy a kormány szeptemberben javaslatot nyújtott be, amelyben minden kérdés szerepelt, kivéve a legelők ügyét. A tulajdonjogi változást pedig nem tartotta szükségesnek kinyilvánítani, mert abból indult ki, hogy erre nincs szükség, hiszen a földesurak jogos tulajdonai a jobbágy szolgáltatásai voltak, s ezeket az áprilisi törvények eltörölték.67 Aligha kétséges, abban, hogy Deák Ferenc igazságügy-miniszter 1848 szeptemberében javaslatot nyújtott be „az 1848-dik évi IX. t. cz. folytán szükséges intézkedésekről" és korábban egyéni képviselői indítványok is születtek a jobbágyfelszabadító törvények továbbfejlesztéséről, szerepet játszott, hogy a felszabadult jobbágyság hangot adott azon óhajának, hogy az áprilisi törvények által meg nem oldott kérdésekben is számukra kedvező döntés szülessék. A fentebb említett ügyek mellett ezek közé tartoztak a regáliák is. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy a bor-és pálinkamérés szabadsága az ország legkülönbözőbb vidékein felvetődött a paraszti követelések között. A Hont megyei Szobon, még a jobbágyfelszabadító törvények szentesítése előtt, április 10-én, amikor a megyei küldöttség felolvasta a törvényjavaslatot, „többen oda magyarázták, hogy már ezentúl minden lakos a helységben bort mérhet". Veszprémben ugyancsak április első felében követelések fogalmazódtak meg az „általános húsvágási, bormérési és sóárulási szabadság mellett."6 8 A szobiakkal szemben a vejtiek (Baranya megye) már tudták, hogy a törvényekből kimaradt a kisebb királyi haszonvételek eltörlése, de ezt nem akadják elfogadni. „Igazságtalannak látjuk, hogy — noha a volt földesurak teljes kártalanítása által a birtok szabad lett — mégis királyi jogokat (regálé) az gyakorolhasson, kinek a szabad birtokosok között birtoka sincsen. Ennélfogva a regálékat a községek határain belül magának a szabad birtokú községnek átadatni kérjük."6 9 Ellentétes nézetek a felszabadult jobbágyok között is előfordultak. Míg a vejtiek a községnek akarták átadni az úri haszonvételeket, a siklósiak úgy nyilatkoztak, „kívánjuk, hogy az úgy nevezett úri jogok, korcsmáitatás, húsvágás, ser- és pálinkafőzés, téglaégetés, vadászat, halászat, madarászat, minden birtokos vagy lakosok által birtokuk határában szabadon gyakoroltassanak", azaz az új tulajdonosok földjéhez egyénenként kívánták hozzákapcsolni a regáliákat.7 0 A települések jelentős hányadában azonban nem kérésként fogalmazódott meg a kisebb királyi haszonvételek eltörlése, hanem egyszerűen nem vették tudomásul, hogy az áprilisi törvények e tekintetben nem intézkedtek és elkezdet élni ezzekkel a jogokkal. Április 24-én lejárt a paraszti bormérés időszaka, mégis Perkátán,(Fejér megye) Veszprémben, (Veszprém megye) Simonyiban, Lödösön, Szenttelken, Pálfán (Vas megye), Kanizsán, Esztregnyén, Keresztúron (Zala megye), Goberfalván, Dévényben, Hidegkúton (Pozsony megye) Péteriben, Abony-61 Szabó István: i. m. 321-53. Orosz István: i. m. (Széchenyi és kortársai) 188. 68 Ember Győző: i. m. 36. 102. 69 Danyi Gábor-Kovács Andrásné-Simor András szerk.: Táncsics Mihály népképviselő. Budapest é.n. 46. 70 U. o. 53.
