Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 523 Ε nagyon vázlatos felsorolásból is kiviláglik,'hogy a regálék sokfélesége együtt járt a helyi variációk szinte áttekinthetetlen sokaságával. Mária Terézia úrbérrendezése, mint a jobbágyi haszonvételek és szolgáltatások esetében, igyekezett a királyi kisebb haszonvételekben is egységet teremteni, pontosan rögzíteni, mi illeti meg a jobbágyokat és mi a földesurakat. Ha megvizsgáljuk az úrbéri pátens rendelkezéseit, kitűnik, hogy a királynő a korábbi törvények döntéseit nem változtatta meg, legfeljebb a visszaélések kiküszöbölésére törekedett. Megerősítette az 1550. évi törvényt a jobbágyok borméréséről. Ennek kezdete minden esetben Szent Mihály napja volt, s az úrbéres tabellába a helyiek véleménye alapján kellett beírni, hogy Karácsonyig, vagy Szent György napjáig tartott. Nem volt szabad a korcsmálási időt áthágni a bor elkobzása és háromnapi robot büntetése mellett. Korábban a paraszti bormérés idején a földesúri korcsmák sem működhettek, az úrbárium azonban úgy rendelkezett, ha a földesúrnak olyan vendégfogadója van a településen, amelyben meg is szállhatnak az utazók, akkor abban a jobbágyi korcsmálás idején is lehetett szeszes italokat árusítani. A borkimérés mellett az urasági educillatio továbbra is magában foglalta az „égett borok" és a sör árulásának jogát., Az a földesúr, aki nem korcsmán méreti ki borát, hanem valamelyik jobbágyával, az ilyen boráruló jobbágyot fel kellett menteni az adott időre a robotolástól s minden akó bortól is járt neki négy dénár. Pálinkát továbbra is szabad volt a jobbágyoknak főzni, de minden „égető fazéktól" két forintot kell fizetni földesuruknak. Megerősítette azt is, hogy a vadászat, madarászás és a halászat „mindennémű halászó vizekben" egyedül az uraságot illeti, s ezért a parasztoknak fegyvert, vagy vadászó ebeket tartani nem szabad, ugyancsak három napos robot kirovása mellett. Ugyanakkor a kártékony vadállatok kiirtására a robot mellett is kö telezhetők a jobbágyok évente 3 napra úgy, hogy fegyvert és lőszert uruktól kapnak, s ezt a kötelezettséget nem is lehetett pénzzel, vagy más formában megváltani. Fenntartandónak ítélte a pátens a mészárszék-tartást és a szabályosan felállított vámok utáni urasági jövedelmeket, valamint a vásárok jövedelmeit is, hacsak ez utóbbiakat királyi adomány révén a települések meg nem szerezték, mert ezek „királyi adományok szerént" illetik meg a birtokosokat. A vámokat a jobbágyok is kötelesek megfizetni, vagy az útcsinálás robotjával megváltani. Ha azonban saját, vagy az uraság munkáját végezni megy, vagy malomba viszi őrleményét, nem kell vámot fizetnie.3 8 Tiltotta az úrbéri pátens azokat a visszaéléseket, amelyek a királyi kisebb haszonvételek érvényesítése kapcsán a korábbi évszázadokban előfordultak. Nem érvényesíthették az uraságok a Nyugat-Európában általános malomkényszert, törvényellenesnek minősítette a száraz korcsmák tartását (sajátos módon a száraz vámokét nem). Nem volt szabad a falvak által kibérelt mészárszékeken arra kényszeríteni a jobbágyokat, hogy földesuraik kiselejtezett állatait kimérjék, s azt sem, hogy a húst darab vagy font számra a lakosok kötelezően megvásárolják. Ugyanígy romlott bort vagy pálinkát sem volt szabad a korcsmákon kényszerrel kimérni.39 38 Sinkovics István: i.m. 987-990. 39 U. o. 993-994.
