Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
524 OROSZ ISTVÁN A Mária Terézia-féle úrbárium intézkedései nemcsak azért voltak fontosak, mert a következő évtizedekben ennek alapján élhettek a földesurak a curiale beneficiumokkal, hanem azért is, mert az 1832-26. évi országgyűlésen, amikor évekig vitatták a követek e haszonvételeket is, a királyi előterjesztés alapját az úrbéri pátens rendelkezései alkották. Nincs mód annak vizsgálatára, hogy a mindennapi életben miként valósultak meg az úrbéri pátens előírásai és tiltásai. Néhány jel azonban arra utal, hogy a pátens minden intézkedése a regáliákkal kapcsolatban ugyanúgy nem ment át a gyakorlatba, mint a korábbi törvények. Tokajban az 1772. évi úrbérrendezés után is csak Szent Mihálytól új esztendeig mérhették borukat a jobbágyok, mint korábban, annak ellenére, hogy egy 1745. évi szerződésben földesuruk a kamara is elismerte, hogy a törvény szerint Szent György napjáig mérhetnék a bort. Ugyanígy az is bekerült ekkor készített szerződésükbe, hogy a hídon nem kellene vámot fizetniük, még sincs nyoma, hogy a vámkötelezettség elmaradt volna.4 0 Néhány észak-zempléni faluban viszont, ahol a jobbágyok rendszeresen főztek pálinkát, az üstök után vagy kevesebbet fizettek a pátensben szereplő 2 forintnál, vagy egyáltalán nem fizettek.4 1 A királyi haszonvételeket az úrbéri pátens, mint urasági jogokat monopóliumjellegük ellenére megerősítette. A reformkori politikai irodalom első írásai nem közvetlenül az úri haszonvételek, hanem a monopóliumok, köztük elsősorban a céhek és limitációk ellen indítottak támadást. Wesselényi szerint a monopólium, mint „kirekesztő jus" mindig veszedelmes, mert jól elrendelt társaságban (társadalomban) ilyennek nem szabad lenni. Gúnyosan idézi az 1553. évi törvényt, amely arról szól, hogy mi történik, ha a földesúr rossz bor kimérésére kötelezi jobbágyát, s a törvény szerint joga van elköltözni. „Valóban dicső igazság! ha erőltetik, hogy rossz bort mérjen, nem az a menedéke, hogy törvény ótalma ezen nyomorgatástól mentse, hanem hogy atyai lakjából elbújdoshatik."42 Széchenyi szerint „majd minden monopólium egy pár évre hasznos... de hosszabb időre minden hathatós köz előmenetelnek legmagasabb s tetemesb gátja."43 Ilyen monopóliumot jelentenek a céhek és a limitációk. Dessewffy József a Taglalatban a limitációkat összekapcsolta a regále beneficiumokkal. Úgy vélte, hogy a regáléket úgy kell tekinteni, mint tőkét s annak jövedelmeit, mint kamatot. „Nem lehet tehát kárpótlás szükiben felforgatás nélkül eltörülni a királyi haszonvételeket, és azoknak kirekesztőlegi jussát."44 Ervelése az 1832-36. évi országgyűlésén gyakran visszatért a konzervatív követek nézeteiben. 1832-36-ban a követek véleményében is megjelent a monopóliumok és úri haszonvételek összekapcsolása. Balogh János Bars megye követe nem minden célzatosság nélkül állapította meg, hogy sokan hajlandónak mutatkoznak a mo-40 Takács Péter-Üdvari István: Zemplén megyei jobbágy-vallomások az úrbérrendezés korából. III. k. Nyíregyháza 1998. 279, 281, 297-98. 41 Kiscsében csak 1 forintot kellett fizetni az üstök után, Kisráskán, Krasznócon, Krivostyánban viszont egyáltalán nem. U. ο. I. k. 41^45. 42 Wesselényi Miklós: Balítéletekről. Bukarest 1833. 216, 220. 43 Ifj. Iványi-Grünwald Béla szerk: Gr. Széchenyi István Hitel a Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Budapest 1930. 342. 44 U. o. 556.