Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
522 OROSZ ISTVÁN tották meg, hogy széleskörű vadászati törvényt alkottak s szabályozták a kizárólagos joggal rendelkező nemesség vadászatát is.29 A törvények azonban nem tudták feloldani azt az alapvető ellentmondást, hogy a törvény tiltotta a jobbágyok vadászatát, ugyanakkor a földesúri szolgáltatások között szerepeltek olyan vadak, amelyeket csak vadászattal szerezhettek meg a jobbágyok. A 16-18. század úrbáriumokban sűrűn ismétlődnek az ajándékok között a szarvasok, dámvadak, őzek, medvék(!), nyulak császármadarak, de előfordul karvaly is.3 0 Bizonyára igaza van a kérdés kutatójának, hogy a vaddal adózó jobbágyok „engedélyezett és gyakorlatilag szabad vadászati joggal rendelkeztek."3 1 A 18. század második felétől szigorodtak meg a paraszti vadászat körülményei. A 19. század elején a tatai és gesztesi uradalomban az is előfordult, hogy uradalmi alkalmazottak vadorzót lőttek le, s az úriszék a gyilkost felmentette.32 A vámokkal kapcsolatban a törvényalkotás legtöbbet a száraz vámokkal foglalkozik. Legalább két tucat törvény szól arról a 19. századot megelőző időben, hogy a száraz vámokat el kell törölni. Igaz a rendek időnként arra hivatkoznak, hogy az ismétlődő törvényes tiltásoknak azért nem lehet foganatja, mert a királyi kincstárnak is vannak (nyílván jövedelmező) száraz vámjai. Az urbáriumok nem hagynak kétséget a felől, hogy a földesúri bevételek között is fontos szerepet játszottak az útvámok, a folyami átkelőhelyeken szedett díjak. Ε díjakat igen gyakran a legrészletesebben sorolják fel, a megrakott szekér díjától az áthajtott állatokért fizetett vámig.33 A szárazvámok egyik sajátos formája volt az u. n. ászokvám, amit azok fizettek Tokaj-hegyalján, akik nyereségre vásároltak hordós borokat és azokat a szállításkor az ászokról elmozdítottak.3 4 A folyami átkelőhelyek bevételeiből is részesedtek a révészek. Tokajban a 16. század első felében a gyalogosoktól szedett egy-egy dénár a révészeket illette meg. Ugyancsak az övék volt a sátoros ünnepek (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) egész bevétele, míg a szombati jövedelem kétharmad része a prédikátort, egyharmad a révészeket illette,3 5 Beregszászon 1645-ben a hídvám fele a földesúré, másik fele a diákoké volt.3 6 A pálinkafőzést is a regáliák közé számították, de a főző üstök a jobbágyok birtokában voltak s csak évi illetéket fizettek az uraságoknak. " 2B 1504. 18. tc., 1729. 22. tc., 1802 24. tc. 30 MOL U. et C. Fasc, 17. Nro. 6., Fasc. 18. Nro.25, Fasc. 11. Nro. 40/a., Fasc.10. Nro. 88/a., Fasc.ll. Nro. 51/b., Fasc. 16. Nro. 4. 31 N. Kiss István: A paraszti vadászat Magyarországon (XVI-XVIII. század) Agrártörténeti Szemle 1974. 1-4. 70. 32 Szabad György: i. m. 198. Takács Lajos: A jobbágyok vadászata a feudális kor végén. Agrártörténeti Szemle 1986. 3-4. 419-420. 33 A lékai urasági vámnál 1608-ban pl minden megrakott szekértől 1 krajcárt, minden pár ökörtől 4 dénárt, minden vásárra vitt lótól 4 dénárt kellett fizetni. Maksay Ferenc: i. m. (Urbáriumok) 106. 34 Orosz István: Extraneus birtoklás és borértékesítés Sárospatakon a XVIII-XIX. században. (Tamás Edit szerk: A 800 éves város, Patak.) Sárospatak 2004. 73. 35 ZmL Tokaj jegyzőkönyve Az réhről és annak jeövedelmereol. 36 Makkai László szerk: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648) Budapest 1954. 339. 37 Murányallyán 1672-ben 35 pálinkafőző üst után évente 1 forint 50 dénárt, a 12 sörfőző üst után 1 forint 80 dénárt fizettek. Zavadkán a „pályinkás fazekak" után 1 forint volt a földesúri illeték. Maksay Ferenc: i.m. (Urbáriumok) 331, 588.
