Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes. Vay Miklós báró (1756-1824) (Ism.: Urbán Aladár) 489

490 TÖRTÉNETI IRODALOM Az Északkelet-, illetve Kelet-Magyarország megyéiben kiterjedt birtokokkal és családi kapcsolatokkal rendelkező Vay család protestáns ágának férfi tagjait ott találjuk II. Rákóczi Ferenc környezetében. Vay Ádám, a fejedelem bizalmasa maga is emigrációban halt meg. Unokaöccse, László is csatlakozott a felkeléshez, Rákóczi brigadérosa lett. Ő azonban 1711-ben letette a hűségesküt, s az 1715. évi országgyűlésen a vallás ügyében kiküldött bizottság tekintélyes tagja volt. Legidősebb fiának, Ábrahámnak második házasságából született Vay Miklós, aki Dániel bátyjával együtt 1783-ban megkapta a bárói rangot. (A kötet a bevezetés előtt közli a Vayak családfáját.) Az 1756-ban született Vay Miklós még nem volt hatéves, amikor apja elhalálozott. Özvegy anyja mellett töltött ifjú éveiről nincsenek biztos adatok. Azt tudjuk, hogy László nagybátyja, aki a hétéves háborúban ezredesi rangot nyert, töltötte be az apa szerepét. Nagy hatással volt az ifjú báróra húsz évvel idősebb féltestvére, István. Miklós iskoláztatásáról a Vay levéltár részleges pusztulása miatt keveset tudunk. Mint elkötelezett református család sarja már kisiskolásként Sárospatakra került. Neve azonban — más, ugyancsak a kollégiumban tanult Vay-gyerek esetéhez hasonlóan — nem szerepel az anyakönyvekben. Mivel Vay Miklós pataki tanulmányainak több nyoma van Kazinczy Ferenc levelezésében, a szerző joggal tételezi fel, hogy az ifjú a Vayak sárospataki házában lakva vett részt az oktatásban. (így jogos az a vélekedés, hogy más vagyonos nemesek is így iskoláztatták fiaikat, akiknek szintén nincs nyoma a matrikulákban.) Mivel Vay Miklós hadmérnöki tanulmányait tizennyolc éves korában kezdte meg, feltételezhetően a főiskolát is Patakon végezte. 1776-ban szigorú ezredes nagybátyja Bécsbe kísérte, ahol fizetéses diákként helyet biztosított unokaöccsének a hadmérnöki akadémián. Vay itt töltött három évéről keveset tudunk, de tanulmányai jellegéről, az őt körülvevő környezetről részletesen tájékoztat a szerző. Ismert, hogy barátja, Báróczy Sándor testőríró befolyására csatlakozott a „Koronázott Reményhez" című szabadkőműves páholyhoz, ahol korszerű ismereteket és hasznos ismerettségeket szerzett. A „Pályakezdés" című fejezetből megtudjuk, hogy Vay kadétot 1779 nyarán hadnaggyá nevezték ki, s Aradra vezényelték. 1781-ben áthelyezték a poroszok ellen 1780-ban kezdett, Theresienstadt mellett emelt erőd építkezéséhez. Emlékezései szerint Vay itt komoly irányító feladatot látott el az erőd „Prágai Kapu"-jának építésekor. 1783-ban Dániel bátyja kérelméhez csatlakozva, családi érdemekre hivatkozva maga is folyamodott a bárói címért. Ezt II. József közös oklevélben hagyta jóvá. 1784 telán Belgiumba (Osztrák Németalföldre) vezényelték az akkor már főhadnagy Vayt, ahol a hollandokkal háborús feszültség alakult ki. II. József ugyanis szerette volna elérni, hogy a wesztfáliai béke óta a nem holland kereskedés elől lezárt Scheide torkolata megnyíljon a tartomány kereskedelme előtt. A kísérletet: két osztrák vitorlás próbaútját a hollandok ágyútűzzel megállították, s ez vezetett a háborús feszültséghez. A belga-holland határra rendelt osztrák hadtest parancsnoka Vay mérnökkari tisztet 1784 karácsonyán a Scheide holland partján lévő erőd zsiliprendszerének a kikémlelésére küldte, amit a hadnagy — nem minden kockázat nélkül — teljesített. A kaland részleteit József bátyjához írott levélből ismerjük. (A levél magyar nyelvű, mint általában a Vayak levelezése.) Parancsnoka, de Ligne herceg méltányolta Vay vállalkozását, több ízben dicsérőleg nyilatkozott róla, s támogatta előléptetését. 1785 őszén Pellegrini tábornok, a hadmérnöki kar főparancsnoka Vayt kérésére címzetes alkapitánynak terjesztette fel, amit a császár jóváhagyott. Novemberben Vay hosszabb szabadságot kért, hogy Párizsba és Londonba utazhasson. Vay többszöri hosszabbítás után csak 1788 elején tért vissza tanulmányútjáról. Mint a „Nyugat-európai utazás" című fejezetből megtudjuk, ezekről a hősünk számára nagyjelentőségű hónapokról részletes ismeretekkel rendelkezünk, amit Vay gondosan vezetett, közel ötszáz oldalas naplójának köszönhetjük. (A napló német nyelvű, ami érthető, hiszen Vay szakmai képzettségét ezen a nyelven szerezte.) November 27-én hagyta el Antwerpent és Brüsszelen át december 15-én érkezett Párizsba. Még ezen a délután megnézte a Louvre-t és este színházba ment. A fővárosban töltött két és fél hónap alatt Vay a nevezetes épületeket (Luxembourg-palota, Notre-Dame, Pantheon, Bastille stb.), a királyi palotát és kerteket, a királyi könyvtárat és Versaillest ugyanúgy meglátogatta, mint a gabona- és posztócsarnokot. Mindenütt nagy figyelmet szentelt az építészeti megoldásoknak. Színházbajárt, társadalmi kapcsolatokat létesített. (1786 elején részt vett Versailles-ban az udvari bálon.) Január közepén Pellegrini ajánlólevelével meglátogatta Gribeauval tüzértábornokot, aki a második látogatáskor elmagyarázta neki a vaságyúk öntésének általa kidolgozott eljárását. Vay március 1-én megindult Lyon felé, ahol néhány napot töltve a Rhone folyón a pápai fennhatóság alatt álló Avignonba ment. Március utolsó hetébe érkezett Marseille-be. Innen átrándult Toulonba, ahol —némi nehézségek árán — bejutott a nagyfontosságú földközi-tengeri