Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes. Vay Miklós báró (1756-1824) (Ism.: Urbán Aladár) 489

491 TÖRTÉNETI IRODALOM hadikikötőbe, s megszemlélhette a néhány éve befejezett szárazdokkot. Marseille-ből tovább utazva hajón a Földközi-tengert az Atlanti-óceánnal összekötő Languedoc-csatornán Bordeaux-ba ment. Útközben feljegyzéseket és vázlatokat készített a mesterséges viziút zsilipéiről. Bordeaux-ból Nantes-ba utazott, majd meglátogatta Brest-et, a francia atlanti flotta hadikikötőjét. Ajánlólevelei jóvoltából itt megmutatták neki a hajóépítő műhelyt, s néhány hajót is megtekinthetett. Brest-ből május végén Vay Cherbourgba ment, ahol az újonnan tervezett — végül kudarcot vallott — hadikikötő mesterséges hullámtörő gátjának építésére volt kíváncsi. (Ennek terveit mái-Párizsban megismerhette.) Vay itt több mint egy hónapot töltött. Jelen volt azon a hajón, amelyről az építkezés megtekintésére érkezett XVI. Lajos és kísérete figyelte a bemutatót, amint a gát alapjául szolgáló egyik hatalmas tölgyfaszerkezetet a vízbe süllyesztették. (Naplója szerint Vayra kedvező hatást tett a nagytestű király friss szelleme és a fáradtságot jól tűrő fizikai állapota.) A Franciaországban töltött hét hónap után Vay Nagy-Britanniába készült. Tapasztalatainak gyűjtése során eleget tett felettesei kívánságának, akik elvárták tőle, hogy a touloni hadikikötőt, a cherbourgi építkezést és a párizsi gabonacsarnok szerkezetét megvizsgálja. Naplója pontosan rögzíti, hogy miként küldte rendre jelentéseit Bécsbe. Bár ekkor Franciaország és Ausztria szövetségesek voltak, a szerző joggal állapítja meg, hogy az érdeklődő Vay vélhetően egyfajta információs (hírszerző) tevékenységet folytatott. A tanulmányút küldetés-jellegét erősíti, hogy Vay saját költségén utazott ugyan, de többször hosszabbított szabadsága idején is folyósították tiszti fizetését. Nagy-Britannia (Anglia) földjére Vay 1886. július 7-én Southamptonnál lépett. Elsőként Portsmouth flottabázisát kívánta megszemlélni. A kikötő erődítési munkálatait láthatta, de műhelyekhez és dokkokhoz nem engedték. Négy nappal később érkezett Londonba, ahol az első útja ahhoz a bankárhoz vezette, akire angliai tartózkodásának másfél évében pénzügyeit bízta. Másnap felkereste Reviczky Károly grófot, a frissen érkezett osztrák követet. Majd sorra vette London nevezetességeit (a Szent Pál katedrálist, a Towert, a Tower hídját, a Westminster apátságot stb.) és nyilvános intézményeit. Társadalmi kapcsolatai az Ausztriából látogató előkelőségek (Pergen gróf rendőrminiszter és fia, Ferdinánd főherceg és felesége), valamint Reviczky követ jóvoltából gyorsan kiépültek. Ferdinánd főherceg kíséretében Vaynak sikerült meglátogatni Portsmouth kikötőjét, ahol a vendégek két sorhajót is megtekinthettek. November 15-én Reviczky követ bemutatta a bárót az udvarnál, amikoris III. György Vayt a császári hadmérnöki karról kérdezte. A báró érdeklődése egyre inkább az angol tudományos élet felé fordult. Ajánlólevéllel felkereste Magellán fizikust, a Royal Society tagját, jóvoltából megismerhette Ramsden műszerkészítőt, aki maga is tagja volt a királyi társaságnak. (Vay tőle szintezőt, majd más műszereket is rendelt.) Ramsden révén megismerte Roy tábornokot, majd ennek segítségével Sir Joseph Banks-et, a Royal Society elnökét. Ezt követően Vay rendszeresen látogatta a társaság üléseit, aminek következtében további nevezetes tudósokat ismert meg. A bárót minden érdekelte: London vízellátása, hidjai, a parkok és a kikötői dokkok - amint ezt lelkiismeretesen vezetett naplója bizonyítja. Figyelme lassan kiterjedt a politikára is, s 1787. január 23-án részt vett az új parlament megnyitásán. Pár hét múlva tanúja volt annak a vitának, amelyben a miniszterelnök, az ifjabb Pitt megvédte a Franciaországgal kötendő kereskedelmi szerződést, amit az ellenzék keményen támadott. Vay felvette a kapcsolatot a szabadkőművesekkel is, és 1787 februárjában részt vett az országos Nagypáholy ülésén. (Naplójában részletesen leírta az itt látott tagfelvételi eljárást, amivel megsértette a szabadkőművesek szigorúan kötelező titoktartási szabályát.) A találmányok és technikai újítások iránt érdeklődő bárónak igen sikeres volt az 1787 augusztusában a közép-angliai iparvidéken tett körútja. Northampton és Leichester érintésével Derby volt az egyik állomás, ahol selyem- és porcelánüzemet és egy vasgyárat látogatott meg. (Útközben gondosan tanulmányozta a korszak nagy műszaki alkotásait: a természetes folyókat összekötő csatornákat.) Ugyanitt nem jutott be egy pamutfeldolgozóba, mert francia ipari kémnek nézték. Egy közeli ólombánya meglátogatása után Cromfordban a fonógépet feltaláló Arkwright ezer embert foglalkoztató szövőüzemében járt, ahol a tulajdonos engedélyével mindent megszemlélhetett. Sheffield acél- és fémfeldolgozó üzemében a vízkerékkel hajtott köszörűgép keltette fel érdeklődését. Rotherham ágyúöntő üzeme után Manchester következett, ahol londoni bankárjának ajánlólevelével bebocsájtást nyert a gyapjúfeldolgozó üzemekbe. Érdeklődését azonban — mint naplójából kiviláglik — Bridgewater herceg csatornája közötte le, amely a Worsleyben található szenet viziúton, s így olcsón juttatta el Manchesterbe. Innen Vay szeptemberben átkelt Dublinba, ahol a piactól a kórházakig és a dologházig mindent megszemlélt, s jó benyomással távozott az ír fővárosból. A brit szigetre Newportban tért vissza, onnan Exeteren át Plymouthba utazott, ahol ajánlólevele segítségével megszemlélhette a hadikikötőt. Majd Portshmouth következett, s onnan