Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes. Vay Miklós báró (1756-1824) (Ism.: Urbán Aladár) 489

489 TÖRTÉNETI IRODALOM Ami a szöveg nyelvi megformálását illeti, a Mil ans d'histoire hongroise-t ezen a téren kri­tika illeti. Természetesen a mégoly gondos szerkesztés sem gyomlálhat ki minden helyesírási hi­bát, különösen egy olyan nyelvben, mint a francia, amely hemzseg a különféle egyeztetési kény­szerektől. Ezeket tehát nem is szükséges említeni. Ennél nagyobb súllyal esik latba, hogy a fordí­tók egyáltalán nem könnyítik meg a franciául olvasók dolgát, akik, ha már egy olyan „egzotikus" témába próbálják beleásni magukat, mint a magyar történelem, legalább abban az örömben ré­szesülhetnének, hogy mindezt egy kellemes, könnyen érthető nyelvezet segítségével tehetik. Saj­nos a francia szöveg alól unos-untalan „átüt" a magyar, amit persze ebben a formában a magyar anyanyelvű olvasó vesz észre igazán. A francia számára, bár merészség lenne részemről azt gon­dolni, hogy teljes mértékben rekonstruálni tudom befogadói élményét, az tűnhet fel, hogy egy sokszor zavaros, nehézkes, olykor sajnos kétséges értelmű, szintaktikai hibákkal terhelt szöveget tart a kezésben. Mivel itt nincs lehetőségem arra, hogy ezeket az állításaimat részletesen illuszt­ráljam, csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy a fordítóknak nem kellett volna ragasz­kodniuk a magyar szöveg eredeti struktúrájához. Bátran „franciásítani" kellett volna a mondato­kat, elkerülni, hogy túl hosszúak és sokszorosan összetettek legyenek. Ehelyett sokszor bonyolult participiumos vagy passzív szerkezetekkel élnek. Azt sem értem, hogy miért a passé simple-t tet­ték az egyébként következetesen múlt időben íródott szöveg első számú igeidejévé. A passé simple alkalmazása kétségkívül a veretesség látszatát kölcsönözheti a mű nyelvezetének, de egy mai ha­sonló francia kézikönyv stiláris normáinak már nemigen felel meg. Egyes fogalmak fordítása sem sikerült a legtökéletesebben. Néhány példa a kora újkori gazdaságtörténeti fejezetből. A földesúri majorságot nem lehet ferme seigneuriale-nak, a jobbágy­telket pedig ferme-nek fordítani. Előbbire a réserve, utóbbira a tenure vagy censive kifejezés hasz­nálatos. A robot sem fordítható szó szerint (!), amint ezzel a 288. oldalon találkozhat az olvasó. Helyette a corvée a megfelelő terminus, ahogyan a cenzus sem loyer foncier, hanem cens. Más kor­szakokban használátos fogalmakat sem sikerült megfelelően visszaadni franciául. Például reál­gimnázium kifejezést is kár volt école secondaire d'enseignement moderne-re fordítani. Egysze­rűbb lett volna, ami egyébként meg is történik, a fogalom körülírása, vagy a korabeli francia isko­larendszer többé-kevésbé megfelelő elemére történő hivatkozás. Az sem egészen érthető, hogy a dualizmus-kori sajtókiadványok esetében milyen alapon említtetik egyesek címe kizárólag franci­ául, míg mások eredeti magyar címükkel szerepelnek a szövegben, amelyet zárójelben követ a francia fordítás. A gyanútlan francia olvasó ebből akár arra is következtethet, hogy egyes magyar újságok vagy folyóiratok francia cím alatt jelentek meg a 19. század utolsó évtizedeiben. Minden kritikai észrevétel dacára a Mil ans d'histoire hongroise olvasója egy szépen meg­tervezett és kivitelezett kötetet vehet kezébe. Eligazodását gondosan válogatott képanyag, jól szerkesztett térképek (az 1910. évi nemzetiségi viszonyokat ábrázolón azonban az eredetileg nem véletlenül vörös színnel szereplő magyar etnikum hasonlóan „élénk" szürkét érdemelne), krono­lógiai táblázat, a magyar királyok és kormányfők, illetve erdélyi fejedelmek névsora, valamint a Trianonban elcsatolt területek helyneveinek az utódállamokban használatos formáját tartalmazó lista segíti. A Tóth István György által szerkesztett szintézis bizonyosan sokak által ismert és for­gatott hasznos kézikönyv lesz a magyar történelemről franciául olvasók számára. t Sahin-Tóth Péter Szakály Orsolya EGY VÁLLALKOZÓ FŐNEMES Vay Miklós báró (1756-1824) ELTE Eötvös Kiadó, 2003. 264 o. A II. József korától a napóleoni háborúkat követő konszolidációig terjedő időszak általános politikai és gazdasági eseményei viszonylag jól ismertek. A korszak közéleti szereplőinek életéről azonban — kivéve a jakobinus mozgalom egyes résztvevőit — érdemi összefoglalás nem készült. Vay Miklós esetében ezt Szakály Orsolya pótolta, aki a változatos életutat járó, Nyugat-Európát beutazó báró dokumentálható tevékenységét sikerrel követte a fennmaradt családi levéltár, a ha­zai és külföldi levéltárak, valamint a könyvtárak kéziratos anyagának felhasználásával. Munkája nemcsak szélesen alapozott információkat nyújt Vay életének megismeréséhez, korrigál számos félre­értést vagy pontatlanságot, de angliai források jóvoltából eddig ismeretlen fejlemények feltárásával te­szi teljessé a II. Józseffel szembeforduló nemesi mozgalom és Vay Miklós kapcsolatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom