Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - id. Frivaldszky János: Néhány adat a románság magyarországi történetéhez 449

452 ID. FRIVALDSZKY JÁNOS II. A Mócvidék, a történelmi Magyarországon az Aranyos folyó felső szakaszán — Bisztra fölött —, Torda megye topánfalvi járásában Albák, Bisztra, Csertes, Kerpenyes, Nyágra, Ponorel, Szekatúra, Szkerisoara, Szokodel, Topánfalva és Vidra helységeket foglalja magában. Az Erdélyi Erchegységben élő többi román, az ún. mokánok, az aranybányászok és a körösiek nem mócok. A mócok a 19. század végén mintegy 50 ezren voltak, foglalkozásuk pedig kizárólag a faipar: faedény-, fazsindely-, épületfa-készítés, abroncsozás, tutajozás, faárukkal való kereskedés.2

1

1500 előtt a Mócvidék településneveinek nincs semmi nyoma az oklevelekben.2

2

A dáko-román kontinuitás elméletének alapján álló jelenkori román történészek sem tudtak róluk korábbi adatokat feltárni.2

1

Egyes erdélyi kutatók ennek ellenére feltételezik, hogy akár már a 14. században is megtelepedhettek a havasi irtványokon önellátó havasi pásztorok, akik szórt házcsoportos településeken (crâng) éltek, s azért nincs írásos nyomuk, mert az ércbányák nem vonták még őket szolgáltatóik körébe.24

A Mócvidék lakosságának móc megjelölésére az első adat 1614-ből származik, ekkor tűnik fel a Mocz személynév.2

' A szónak 1769-ből kimutatható a 'juhosgazda' jelentése is.2

6

Arról, hogy a famunkára való specializálódásra csupán másodlagosan, a bányák kényszerítették e hegyipásztorokat a 18. század folyamán, Horea 1779. évi beadványából tudunk. Ebben ugyanis azt panaszolja, hogy egyfelől elvették erdei legelőiket, másfelől a zalatnai uradalom túlterheli őket favágással. A kincstári román jobbágyoknak (köztük a mócoknak) e kizsákmányolása vezetett a Horea-felkeléshez 1784-ben.2

' Ugyanők voltak 1848-ban az Avram Jancu-féle felkelés legfőbb bázisa is. A mócok románság jól meghatározott csoportját alkotják. Embertani jellegzetességeik némileg eltérnek a többi románokétól. Emiatt olyan — már megcá folt" — feltevés is napvilágot látott, mely szerint talán elrománosodott székelyek lennének. A magyar történelem negatív, a román történelem pozitív szereplői. 21

Moldován Gergely: Székelyek-e a mócok? Erdélyi Múzeum 11. (1894) 350., 404.; Erdélyi Aradi Viktor: Mócok földjén. Bukarest 1974. 190-193. " Documenta históriám Valachorum in Hungaria illustrantia. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Budapestini 1941. 96. (Torda-Aranyos megye térképe 1400-ig); Zsigmondkori oklevéltár I-IV Összeáll. Mályusz Elemér, Borsa Iván. Bp. 1951-1994. (a továbbiakban: ZsO); Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V Bp. 1890. " Silviu Dragomir - Sabin Belu: Voievozi, cnezi §i crainici Munt;ii Apu§eni §i Bihorului. Acta Musei Napocensis 1966. 173-181.; Silviu Dragomir - Sabin Belu: Contribuai la istoria a^ezárilor române§ti din MunÇii Apu§eni (secolele XIII-XVL). Cumidava II. Bra§ov 1968. 2<

I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig. Bp. 1951. 225., 425. 25 Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I-IH. Bp. 1992-1997. (a továbbiakban: EWU) II. 986. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár IX. Anyagát gyűjtötte Szabó T. Attila. Főszerk. Vámszer Márta. Bp. 1997. 311. 17

1. Tóth Z.: Parasztmozgalmak i. m. 103.; Magyari András: A Horea vezette 1784 évi parasztfelkelés a források tükrében. Bukarest 1984. 15. "" Moldován G.: Székelyek-e a mócok? i. m. 343-358.