Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
418 LUPESCU RADU még az erdélyi románok sem voltak soha egységesek, sem politikai, sem társadalmi vonatkozásban. Valójában szorosabb kapcsolatok alakultak ki a Hunyad megyei és a 18. században Bánságnak nevezett területen élő románok között, mint például a Hunyad megyei és a Fogaras-vidéki románok között. A román történetírás ma is inkább etnikai okokra vezeti vissza azt a jelenséget, hogy Erdélyben a románok nem alakíthattak ki az országos nemességgel egyező saját elitet. Egyfajta magyar-román konfliktust látnak ebben, ahelyett, hogy a jelenség más tényezőkre, például az egyházi különbségekre visszavezethető okait keresnék. Az etnikai előítéletek hiányát éppen Hunyadi János pályafutása bizonyítja a legmeggyőzőbben. Hunyadi román származása közismert volt — a korai forrásokban is következetesen Oláh Jánosnak nevezték —, mégis megválasztották Magyarország kormányzójának. Ha a kortársak némelyike idegenkedett Hunyaditól, abban nem hősünk etnikai hovatartozása, hanem alacsony sorból származása jutott szerephez. A szerző elsősorban a román társadalomban a Hunyadiak idején végbement átalakulásokkal foglalkozik. Az 1440-es évek elejétől tanulmányozza behatóbban az erdélyi román társadalmat, ami egyértelműen utal Hunyadi jelentőségére ebben a folyamatban. Nem a kenézek társadalmi rétege felől közelíti meg a kérdést, ahogyan Pascu tette, hanem kimondottan az országos nemességbe emelkedett román eredetű családok vizsgálata alapján igyekszik kimutatni, hogy Hunyadi csak egyike volt ezeknek a családoknak. így a Pascu által teremtett modellel szemben, aki Hunyadiban a román emancipáció vezéralakját látta, Drágannál hősünk mindössze primus inter pares, ahogyan annakidején Iorga is vallotta. A magyar történetírással ellentétben a román történetírás egyik közkedvelt 15. századi témája a firenzei zsinaton megvalósított egyházi unió hatása Magyarországon, illetve Moldvában és Havasalföldön. Ε témának mély gyökerei vannak a román kutatásban, ugyanis számos történész többnyire az uniós szellemmel magyarázta a 15. század eleje óta megfigyelhető és idővel egyre nagyobb számban előforuló román nemesítéseket Magyarországon. Hunyadiról írt könyvében Adrian A. Rusu foglalkozott a firenzei unió hatásával, amely úgy tűnik a Magyar Királyságot is érintette. Elképzelhető, hogy ez valóban felgyorsította az eredetileg ortodox román elit egy részének nemesítését, a jelenség méreteit illetően viszont nagyon nehéz biztosat mondani. Efféle nemesítésekre azonban már a zsinat előtt is sor került, azaz az unió által teremtett kedvező légkör csupán serkentőleg hathatott egy már létező jelenségre. Rusu könyve8 4 — amely újabban számos vitát váltott ki — a román történetírás utolsó nagyobb vállalkozása a Hunyadi-kutatás terén. A könyv műfajilag nehezen besorolható, az egymás mellé helyezett írások tanulmánygyűjtemény benyomását keltik, az egész könyv összhatása azonban az egységesebb monografikus művekre emlékeztet. A szerző e munkájával egy modernebb szemléletű, a középkor valóságos viszonyait jobban szem előtt tartó új útra igyekezett téríteni a román középkorkutatást. Ilyen értelemben határozta meg a Magyar Királyság területén élő román közösséget is, amit immár nem etnikai, hanem vallási-jogi alapon tett meg: „... a "" Adrian Andrei Rusu: loan de Hunedoara §i românii de vremea lui. Cluj Napoca 1999.
