Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 419 regnum jelentette a natiot. Következésképpen minden erdélyi román e tartományon és az államon kívüliek számára »magyar« volt. Azokban a ritka esetekben, amikor külön entitásként szerepelnek az említett királyságban, akkor az oláhokat azért nevezik így, hogy hangsúlyozzák valamely sajátosságukat más közösségekkel avagy rendekkel szemben — például azt, hogy ortodoxok vagy azt, hogy a nemesitől eltérő típust képviselő birtokosok —, de sohasem [szerepelnek] mint kulturális-nyelvi csoport, még kevésbé mint politikai entitás". Ilyen értelemben tárgyalta Hunyadi János származását is: „egy olyan középkori társadalomhoz tartozott, amelyben az etnikai eredet nem volt fontos." A szerző ezzel tulajdonképpen kompromisszumos megoldást választott, amikor arról ír: „sem a románok, sem a magyarok nem tévedtek, és soha nem is fognak tévedni, ha sajátjuknak tekintik" Hunyadit. Noha elképzelhetőnek tartja a Hunyadiak havasalföldi eredetét, illetve elismeri a Hunyad megyei eredet bizonyításának fogyatékosságait, Rusu mégis a román történetírás hagyományát folytatja, amikor újból kiáll a Hunyadiak és egyes Hunyad megyei román kenézi családok feltételezett rokonsága mellett. Egyelőre mindössze Hunyadi nagybátyjának, Radul/Lászlónak ottani kötődése bizonyított, az ő felesége, Anna (Ankó) ugyanis a Demsusi kenéz-családdal állt rokonságban. A Demsusiakkal való rokonság azonban Annára vonatkozik és nincs köze Hunyadi Jánoshoz, illetve felmenőihez. Ami a Csolnokosiakkal való rokonságot illeti, már Karácsonyi János bebizonyította, hogy az elképzelés hamis oklevelen alapszik.k > A több mint két évszázada előkerült Zsigmond-féle 1409. évi adománylevél értelmezése körül is csak újabban oszladozik a homály. Rusu már több rendben felhívta a figyelmet arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben Hunyadvárhoz 1409-ben alig néhány faluból álló birtok tartozott, Engel Pál pedig azt mutatta ki, hogy a birtok kizárólag falvakból állt, s vár ekkor még nem is volt ott. A vajdahunyadi uradalomról írt cikkemben magam is kitértem e kérdésre. Véleményem szerint a család 1409-ben csakis azt kapta, ami az adománylevélben szerepel: possessio Hwnyadwar, vagy a káptalani oklevélben helyesebben possessio Hwnyad. Vagyis kimondottan Hunyad birtokot, minden egyéb falu nélkül. A Hunyad körüli falvak még jó néhány évig királyi tulajdonban maradtak.86 Rusu könyve egy sajátos fejezettel is kiegészült, amelyben a szerző Hunyadinak ún. „reneszánsz pályafutás"-áról értekezett. Ez a látványosan felfele ívelő karrier-típus azonban nem volt egyedülálló jelenség Magyarország addigi történetében, és ha egyáltalán beszélhetünk ilyen modellről, előbb pontosan meg kellene határozni annak jellemzőit, s azt követően alkalmazni Hunyadi karrierjére. A könyv eddig sajnos nem fejtett ki olyan hatást, mely pedig joggal elvárható lenne, inkább csak felszínes vitákat váltott ki. A Rusu által kezdeményezett változásra a román történetírásban egyelőre, úgy tűnik, nincs kilátás. A dévai múzeum évkönyvében a Hunyadiakról rendszeresen megjelenő cikkek színvonala egyre alacsonyabb, s ez a sajnálatos jelenség átterjedt a Román Akadémia bukaresti Történeti Intézetének folyóiratára is. Ennek legújabb számában Tudor-85 Karácsonyi J.: Adalék Hunyady János származásához i. m. 86 Radu Lupescu: Domeniul cetájii Hunedoara in timpul Hunedorenilor. Mediaevalia Transilvanica 5-6. (2001-2002) 7-34.
