Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
410 LUPESCU RADU talmi szempontból Mure§an megkísérelte pótolni a román történetírásból addig hiányzó Hunyadi monográfiát, és a népszerűsítő könyvek lehetőségeihez mérten ez sikerült is. Az évforduló alkalmával nemzetközi tudományos konferenciára is sor került a Román Akadémia szervezésében Bukarestben, és ugyancsak az évfordulóval állt kapcsolatban a vajdahunyadi vár 1953 óta húzódó restaurálásának elindítása is. A tervek szerint a helyreállításnak 1956-ra már be kellett volna fejeződnie, valójában azonban csupán néhány jelentéktelen javítás történt — az is egyedül a konferencia résztvevőinek vajdahunyadi látogatására való tekintettel — sa voltaképpeni munkának csak a konferencia után álltak neki. A második világháborút követően továbbra is az erdélyi román történészek játszották a legnagyobb szerepet a Hunyadira vonatkozó kutatásokban. Az évforduló alkalmával írt cikkeket, tanulmányokat a kolozsvári Történeti Intézet folyóiratában jelentette meg David Prodan, §tefan Pascu és Mihail Ρ Dan.61 Itt született meg végső, mondhatni hivatalos alakja Hunyadi nevének: Iancu de Hunedoara. §tefan Pascu §tefan Pascu kétségtelenül a második világháború utáni időszak legbefolyásosabb középkorászainak egyike, aki loan Lupa§ tanítványaként nagy részben átmentette mestere Erdély történetére vonatkozó téziseinek többségét az új korszak román történetírásába. 1957-ben publikált cikke bizonyos tekintetben program-cikknek is tekinthető, mivel a benne megfogalmazott, Hunyadira vonatkozó álláspontokat a román történetírás következetesen magáévá tette. Új kutatási területre hívta fel a román történetírás figyelmét, amely végül az egyik legnépszerűbb témának bizonyult: a középkori erdélyi román társadalom, különösen a román származású elit tanulmányozása. Nála még egyfajta nacionalista marxista szemlélet érvényesült, ugyanis az országos nemességbe olvadt román családoktól elfordulva, kimondottan a kenéz családokra terelte a figyelmet. Az előbbi csoportba tartozó románok — a magyar nemesekkel együtt — a szabad román közösségek felbomlását siettető birtokelkobzók Pascu felfogásában, és, habár nyíltan nem fogalmazta meg, érezhető, hogy bennük egyfajta nemzetárulókat lát. Ezt a szemléletet csak az utóbbi évtizedben kezdte meghaladni a román történetírás, első sorban loan Drágán munkássága révén. Habár Hunyadi is sok esetben agresszív birtokgyarapítási eszközökhöz folyamodott, ettől a szerző teljes mértékben eltekintett, és inkább a birtokain élő román közösségeknek juttatott kiváltságokjelentőségét domborította ki. Ezáltal Hunyadinak egy új arca született meg a román történetírásban: az erdélyi románok emancipációját elősegítő Hunyadié. Míg Iorga még a többi román eredetű erdélyi nemes mellett sorolta fel, Pascunál új szerephez jutott: védőszárnyai alatt több tucat román család került magasabb társadalmi státuszba. 61 Danid Prodan: 500 de ani de la moartea lui Iancu de Hunedoara; §tefan Pascu: Rolul cnezilor din Transilvania in lupta antiotomanä a lui Iancu de Hunedoara; Mihail Dan: Armata §i arta militarâ a lui Iancu de Hunedoara (pe baza cronicilor contemporize1 °tudii §i cercetári de istorie. Cluj 8. (1957).
