Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 411 A kenéz-közösségek kultuszának megteremtése befolyással volt a Hunyadi család eredetével kapcsolatos álláspont kialakítására is. Lupa§ annakidején Wertner Mór álláspontjára helyezkedett, és elfogadta, hogy havasalföldi eredetű családról van szó, amelyik a 14. század közepe táján telepedett át Erdélybe, Hunyad megyébe. Ezzel szemben Pascu a Hunyad megyei kenézi társadalomban vélte felfedezni a család eredetét, amit különben nagyjából Teleki László fogalmazott meg egy évszázaddal korábban. Habár mindkét elmélet a román eredet mellett foglal állást, az erdélyi román történetírás, titkolt lokálpatriotizmustól is vezérelve, a Hunyad megyei eredet mellett szállt síkra. Mivel pedig Hunyadi a román történetírás erdélyi „felségterületéihez tartozott, ezt tette magáévá a teljes román történetírás, és jelenleg is ez az álláspont számít uralkodónak. A Hunyad megyei eredet bebizonyítására viszont ritkán vállalkoztak román történészek. Először Pascu tett erre kísérletet szóban forgó tanulmányában, ahol egy több oldalasra sikeredett lábjegyzetben fejtette ki álláspontját. Véleménye szerint „a legtöbb és legobjektívebb szerző, Hunyadi kortársai közül, ennek erdélyi származását adatolják". Hogy kik voltak ezek a kortárs szerzők, az nem derül ki, mivel Pascu mindössze Aeneas Silvius Piccolominit említi meg, aki viszont nem nyilatkozott Hunyadi János családjának földrajzi eredetéről. Valójában a 16. századnál korábbi, a család Hunyad megyei gyökereiről tanüskodó forrásaink ma sincsenek. Pascu után újabban Adrian A. Rusu nyilatkozott ez ügyben, amint azt az alábbiakban látni fogjuk. Az idézett tanulmányban alapozta meg Pascu — szintén egy terjedelmes lábjegyzetben — a román történetírásban bevetté vált Iancu de Hunedoara névalak használatát is. A 16. századnál nem korábbi forrásokkal spekuláló szerző a két János között testvériesen osztotta fel a keresztneveket: az idősebbik volt Jankó, míg a fiatalabbik János. Camil Mureqan Az 1956. évi Hunyadi évforduló után bő egy évtizeddel született meg végül a román történetírás első tudományos igényű monográfiája Hunyadi Jánosról.6J Szerzője Camil Mure§an, aki 1957-ben megjelent, s inkább népszerűsítő jellegű könyvéből kiindulva írta meg a kritikai apparátussal is ellátott új könyvét. Habár a román történetírás második kiadásként tartja számon, valójában mind szerkezeti, mind tartalmi szempontból alaposan átdolgozott és kibővített műről van szó, amelynek címe is más. A két könyv között különben egyéb eltérések is megfigyelhetők, amelyek jól tükrözik a Pascu befolyása alatt álló kolozsvári történeti iskola irányelveit. Az első kiadásban még loan de Hunedoaraként szereplő hősből Iancu de Hunedoara lett, aki immár elsősorban a románságnak volt egyfajta vezéregyénisége. Mint említettem az 1968-as kiadás részben átszerkesztett struktúrával rendelkezik: új kutatástörténeti fejezettel gazdagodott, az 1443 és 1444 közti eseményeket több fejezetre osztotta, külön fejezetet szentelt a Hunyadi 1445. évi al-du-62 Camil Mureçan: Iancu de Hunedoara. Bucure§ti 1968.
