Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 409 ténetírásba is beépültek. Sőt, a román történészek számára ezek nagyon is kapóra jöttek, hiszen nem remélt távlatokat nyitottak a Hunyadival kapcsolatos tipikusan román eszmék alátámasztására. Egyfelől a népek, különösen a balkáni népek összefogásának tanulmányozása lehetőséget teremtett arra, hogy kidomborítsák a Moldva és Havasalföld, illetve Erdély román lakossága közti kapcsolatokat. Ez egyben alkalmat adott a három vajdaság „összefonódás"-ának, éppen Hunyadi János által megvalósított „szoros együttműködés"-ének hangsúlyozására is. így sikerült átmenteni lorga és Lupa§ Hunyadiját a román marxista történetírásba, ami egyre merészebb és merészebb elképzeléseket szült. Hunyadi sok esetben nem éppen barátságos moldvai, vagy havasalföldi akcióit többnyire vagy elhallgatták, vagy jelentőségüket igyekeztek kisebbíteni. Másfelől a divatossá vált társadalomtörténeti kutatások során előtérbe került Hunyadi János korának erdélyi román társadalma, amelyet immár sokkal behatóbban, részletekbe menően kezdtek tanulmányozni. Mivel a 15. század folyamán a magyar királyság román társadalmának struktúrájában jelentős változásokra került sor, ez nem csak látványos kutatási témának bizonyult, hanem az erre vonatkozó számos írott forrás miatt hálás divattéma lett a román kutatásban. A gyér adatok alapján ismert moldvai és havasalföldi nemesi társadalommal szemben az erdélyi román társadalomról mindenesetre immár pontosabb képet alkothatunk. 1956-ban, Hunyadi János halálának 500. évfordulóján, addig soha nem látott ünnepségekre került sor Romániában. Fontos pillanata ez a Hunyadi-kutatásnak, annak ellenére, hogy néhány nagyobb tanulmányon túlmenően inkább csak népszerűsítő cikkek és könyvek láttak napvilágot, s Hunyadit sem a román, sem a magyar történetírás nem tisztelte meg új tudományos igényű monográfiával ez alkalommal. Ez nem is annyira a magyar történetírás feladata lett volna, hiszen Elekes könyve alig 1952-ben jelent meg, hanem inkább a románé, amelynek már több évtizedes adósága volt egy hasonlójellegű mű megjelentetése. 1957-ben az évforduló tiszteletére ugyan két könyv is megjelent Hunyadiról, azonban mindkettő népszerűsítő munka volt. Az első szerzői, I. Lespezeanu és L. Marcu kimondottan marxista szemléletben fogant művet produkáltak, a másik a kolozsvári történeti iskolához tartozó Camil Mure§an munkája volt.60 Ez utóbbi műre, néhány igen figyelemre méltó vonása miatt, mindenképpen érdemes röviden kitérni. Egyik szembetűnő sajátossága, hogy teljesen hiányoznak belőle a marxista-leninista művekből vett idézetek, de még csak a sorok között sem találunk semmi olyan megjegyzést, amely a marxista ideológiára utalna. A könyv azt a benyomást kelti, mintha a román történetírásnak egy teljesen más korszakában született volna. Másik sajátossága a mérsékelt hangnem. Hunyadit nem csak a románok, hanem a magyarok, és általában a Magyar Királyság vezetőjeként ábrázolja a szerző. Még az egyes fejezetek előtt szokásosan álló marxista idézeteket is többnyire Arany János történelmi balladáiból vett részletek helyettesítették. Tar-60 1. Lespezeanu - L. Marcu·. loan Corvin de Hunedoara. Bucure§ti 1957.; Camil Mureçan: loan de Hunedoara §i vremea sa. Bucure§ti 1957.
