Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
402 LUPESCU RADU érdekelte, ugyanis nagy hangsúlyt fektetett a késői keresztes hadjáratokra is.45 Párizsi doktori tézisében is a késői keresztes hadjáratok kulcsfontosságú figurájával, Philippe de Méziéres-el foglalkozott, és ugyanebbe az összefüggésbe illesztette be később Hunyadi alakját.46 Jean Delaville 1885-ban publikált gondolatát szőtte tovább, miszerint a 14-15. században az oszmánok ellen viselt hadjáratok a szeldzsukok elleni korábbi, klasszikusnak tekintett keresztes hadjáratok folytatásai.4, A keresztes hadjáratok kronológiai határát ezáltal kitolta egészen a 17. századig. Másik fontos megállapítása, hogy, szemben a klasszikus keresztes hadjáratok offenzív jellegével, a későiek a védelmi stratégia részei voltak, még Hunyadi balkáni hadjáratai is, amelyeket „a legjobb védekezés a támadás" elve alapján kezdeményezett a törökverő hős. Iorga ezen elméleti megállapításai is jól tükrözik, hogy nem csupán az eseménytörténetre koncentrált, hanem jelenségeket is igyekezett meghatározni. A késői keresztes hadjáratokkal kapcsolatos kutatása különben igen jó, részben publikálatlan anyaggyűjtésre épült, amely — habár kissé hevenyészett stílusban közölte — máig megkerülhetetlen része a kutatásnak.48 A késői keresztes hadjáratok kutatása terén Iorga jelentős hatással volt nem csak a román, de a nemzetközi történetírásra is.4 9 Román részről különösen Francis Pall folytatta Iorga ez irányú munkásságát, igaz, ő már a tudományos követelmények jóval magasabb szintjét elérve dolgozott. Egy másik Hunyadi János alakja körvonalazódik Iorgának az első világháború után megjelent műveiben. Az új román állam létrejötte után a szerző nagyobb hangsúlyt fektetett a csatolt tartományokban élő románok történetének megírására, mindezt fokozott hazafias szemléletben és hangnemben valósítva meg. Ezek közül szorosabban erdélyi vonatkozású az erdélyi és magyarországi románok történetéről írott műve.5 " Ebben alig néhány bekezdés erejéig szentelt teret Hunyadinak, ezzel szemben Petru Rare§ és Mihai Viteazul külön-külön fejezetet kapott. Hunyadi pályafutását néhány, a Hurmuzaki-gyűjteményben szereplő oklevél alapján írta meg, mellőzve minden addig róla írt művet. Igaz, román nyelvűt nem is nagyon idézhetett volna. Alapjában véve Hunyadi alig észrevehető a könyvben, alakja az országos nemességbe emelkedett többi erdélyi román származású család mellett szerepel. Hunyadi tehát a román eredetű erdélyiek egyikeként kerül elő, és csak később fogalmazódott meg a román történetírásban Hunyadinak az a szerepe, hogy az ő védőszárnya alatt emancipálódott az erdélyi románságbizonyos rétege. Mindössze egy mondat erejéig tulajdonított neki különös 45 Florentina Cäzan: Nicolae Iorga, istoric al cruciadelor târzii. Analele Universität Bucure§ti 22. (1973) 107-115. 46 Nicolae Iorga: Philippe de Mézières (1327-1405) et la croisade au XIV siècle. Paris 1896. 47 Jean Delaville·. La France en Orient au XIV* siècle I—II. Paris 1885. 48 Nicolae Iorga: Notes et extraits pour servir à l'histoire des croisades au XV siècle. Bucureçti 1915. 4" Iorga kutatásaira épül a késői kereszteshadjáratok első monográfusa, A. S. Atiya munkája (The Crusade in the Later Middle Ages, London 1938.), de hatását érezteti a legújabb művekben is, 1. pl. Norman Housley: The Later Crusades 1274-1580. Oxford 1992. A román történetírásban külön tanulmányt szentelt e témának: T. G. Bulat: Contribujia româneascà la opera de cruciat a lui loan Hunyadi. Revista Istoricá 12. (1926) 57-68. 50 Nicolae Iorga·. Istoria românilor din Ardeal §i Ungaria. Bucuresjti 1015. Ugyanez franciául: Histoire des roumains de Transylvanie et Hongrie Ι-Π. Bucarest 1940.
