Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 399 A két világháború közötti időszakban a Hunyadi-kutatás kezdeményezői nem annyira szakemberek, mint inkább hazafias érzelmű történetbúvárok voltak. Az 1920-as években két könyv is megjelent Hunyadi Jánosról, amelyek a későbbiek során bizonyos mértékben hatással voltak a román kutatásra. Az első szerzője egy román katonatiszt (Colonel Nicolau T.), aki Hunyadi kapcsán voltaképpen az erdélyi románok hadtörténetének megírására vállalkozott, kisebb moldvai és havasalföldi kitérőkkel.40 Elsősorban a 15. század hadművészete érdekelte, Hunyadi János pedig e vonatkozásban hálás kutatási témának bizonyult. A könyvben számos adat- és értelmezésbeli hiba található, mindezek ellenére azonban figyelemre méltó néhány helyes megállapítása is, amelyeket a későbbi román kutatás, sajnos, nem tett magáévá. Többek között igyekezett kimutatni, hogy Hunyadi János együttműködése a moldvai és havasalföldi román vajdákkal nem holmi nemzeti vagy hazafias érzelemre épült, hanem a magyar királyság hagyományos külpolitikai programjának folytatásáról van szó: „Tudta [ti. Hunyadi], hogy a megfontolt politika figyelembe veszi a hagyományt. Ez inkább az idő és a körülmények műve. Hunyadi ismerte ezt a nagy igazságot, és éppen ezért a román vajdaságokkal szembeni politikai magatartásával a Zsigmond halála után megszakadt irányvonalat igyekezett folytatni." Nicolau könyve elsősorban módszertanilag volt hatással Mihail Ρ Danra, aki néhány évtizeddel később hasonló megközelítésben tárgyalta Hunyadi, illetve korának hadművészetét. A másik könyv szerzője Teodor Popa, vajdahunyadi gimnáziumi tanár, akinek szándéka, saját vallomása szerint „egy minél teljesebb történelmi monográfiát közreadni Hunyadi Jánosról, egy olyan művet, amely egyelőre még hiányzik a román történeti irodalomból".4 1 A könyv legnagyobb érdeme, hogy olyan helyi hagyományokat gyűjtött össze Hunyadiról, amelyek mára már feledésbe merültek. Ezen túlmenően azonban a hibák és helytelen értelmezések sokasága miatt a könyv kárára is volt a Hunyadi-kutatásnak, mivel ezek egy részét a későbbi román történészek átvették. A szerző Szilágyi Erzsébet románságát is vallotta: „volt tehát alkalmuk megismerkedni, ugyanazon társadalmi réteghez tartoztak, és mindenek felett a vér szava [döntött házasságukban], hiszen ma már nem fér semmi kétség hozzá, hogy a Szilágyi család, románul Sálágean, szilágysági román eredetű volt," aminek az a legfőbb bizonysága, hogy a „Szilágyság többségében mindig is román volt". A szerző külön fejezetet szentelt Hunyadi nemzeti öntudatával kapcsolatos kérdéseknek is: Bizonyította-e Corvin János, hogy román eredetének tudatában van? címmel. A válasz erre a kérdésre rendszeresen elő fog bukkanni a későbbi román történetírásban, aminek lényege, hogy Hunyadi mindössze érdekből — mondhatni opportunizmusból — vált a magyar arisztokrácia tagjává, lelkében azonban mindig megmaradt románnak. Popa minden olyan témakörre utalt, amelyek a román történetírás érdeklődésének középpontjában álltak. Az általa felvetett kérdésekre adott válaszok azonban abban a túlfűtött hazafias hangulatban születtek, amelytől az újonnan létrejött Nagy Románia nemzeti érzületű tanára nem függetleníthette magát. 40 (Colonel) Nicolau Tieodor): loan Huniadé Corvin. Bucure§ti 1925. 41 Teodor Popa·. Iancu Corvin de Hunedoara (loan Hunyadi). Hunedoara 1928.
