Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
398 LUPESCU RADU Hunyadi János „visszaszerzése" a román történelem számára A Hunyadira vonatkozó legkorábbi román írások fokozott regionalizmusról tanúskodnak, ugyanis a szerzők mind erdélyiek, sőt, a család ősi birtokának vidékéről, Hunyad megyéből, vagy a Bánságból származnak. Hunyadi pályafutásáról Damaschin Bojincá írta az egyik legkorábbi összefoglalót. Műve nem más, mint Kovács Mátyás latinul írt könyvének fordítása. Mindössze Hunyadi eredetének kérdésére tért ki részletesebben, ahol Petru Maior megállapításait elfogadva újabb forrásokkal támasztotta alá a román eredet gondolatát.'1 7 Egységesebb koncepcióra épült George Bari^iu fentebb említett cikksorozata, amelyet a szerző inkább figyelemfelkeltő szándékkal publikált. A 19. század végén jelent meg az első világháború előtti korszak termésének második, és egyben utolsó, román nyelvű kismonográfiája. Szerzője Iosif Bálán, a bánsági régió képviselője, akinek műve szintén a népszerűsítő jellegű írások közé sorolható.'" Az első világháborút követő politikai átrendeződések közepette a román történetírás is újabb kihívások elé került. Az egyik legfontosabb és legnehezebb feladatnak a Romániához került történelmi tartományok történetének nem csak a megírása, hanem a román történelembe való szerves beépítése bizonyult. Nem sokkal az első világháború után jelent meg A. D. Xenopol nagy ívű összefoglalója a románok történetéről, amely azonban még teljesen Havasalföld-, illetve Moldva-centrikus volt, tehát annak a korábbi korszaknak a történelmi felfogását tükrözte, amelyben fogant. A román történetírás több évtizedes munkájába került amíg, felhagyva Xenopol művének struktúrájával, végül sikerült egyfajta egységet teremteni Erdély, Havasalföld és Moldva történeti fejlődése között. Az egységesítést elsősorban az erdélyi román történészek szorgalmazták, különösen loan Lupa§, aki vezéralakja lett a román történetírás erdélyi ágának. Lupa§ még 1937-ben is nehezményezte azokat az arányokat, ahogy a román történetírásban az egyes történelmi tartományok részesedtek a románok történetéből.J9 Egy kompromisszumos megoldás nem sokkal a második világháború után született ez ügyben, és nagyjából ezt tükrözik a jelenlegi román történeti monográfiák is. A román történelem egységesítésének folyamatában Hunyadi János mindig kiemelt helyet foglalt el. Nemcsak a család román eredete miatt jutott megkülönböztetett szerephez, hanem azért is, mert Erdély hatalmát és „különállás"-át jelképezte -— ne feledjük, Hunyadi nem úgy él a román köztudatban mint Magyarország kormányzója, hanem mint Erdély vajdája —, illetve a Havasalfölddel és Moldvával való szoros együttműködés példáját képviselte. A Hunyadinak szentelt figyelem azonban még így is messze alatta maradt annak, amely olyan, közel azonos korban élt személyeknek jutott, mint például Vlad Tepe§ vagy Çtefan eel Mare. 37 Damaschin Bojincä: Descrierea na§terii a eroice§tilor fapte a mult vestitului §i de toatá Europa minunatului erou loan Corvin de Huniad. Calendarul românesc de la Buda. Buda 1830. 44-141.; Mathias Kováts: Biographia Joannis Hunyady, quondam regni Hungáriáé gubernatoris, vajvodae Transsilvaniae etc. ex probatis auctoribus in hocce compendium redacta. Agriae 1818.; Petru Maior: Istoria pentru începutul românilor ín Dachia. Buda 1812. 38 Iosif Bálán: Iancu de Hunyad. Caransebe§ 1897. 3ÍI Lucián Boia: Történelem és mítosz a román köztudatban. Bukarest-Kolozsvár 1999.
