Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
LUXEMBURGI ZSIGMOND ÉS A DINASZTIKUS SZENTKULTUSZ 377 féle életrajzban, s okleveles anyagban sem sikerült nyomára akadnom. Egyetlen, az itt tárgyalt forrástól független, futólagos említése ismert csupán, a kolostor egy 18. századi apátjának, Hilaire Charles-nak (1717-1782), a kolostor egész történetét áttekintő kéziratos gyűjteményében.68 Az elbeszélés hitelességét azonban több további közvetett bizonyíték is alátámasztani látszik. Zsigmondnak ugyanis 1414 júniusában valóban át kellett haladnia a kolostor mellett vezető Szent Bernát-hágón. A király Engel Pál által összeállított itineráriumából megtudhatjuk, hogy Zsigmond 1414. június 16-án még Itáliában,69 Turin környékén volt, de július elején már Baselbe érkezett, s július 11-én ünnepélyesen bevonult Strassburgba.70 így 1414. június 16. és július 11. között valóban át kellett haladnia Svájcon, s június 30-án tényleg elérhette az agaune-i kolostort; útja során az oklevélben elbeszélteknek megfelelően valóban Itália felől (ex partibus Italiae) Németországba (ad. partes Germaniae maximae) tartott. Utjának célja pedig — éppúgy, mint arról az oklevél szövege is beszámol — az volt, hogy „az Anyaszentegyházat megbékítse és egységét helyreállítsa" (pro sanctae matris ecclesiae unione tractanda et pacificato ecclesiae statu), azaz a Konstantzi Zsinatot (1414 telén) összehívja, s mellesleg még ugyanezen év novemberében Aachenben német királlyá is koronázzák. A látogatás körülményei mellett azonban az oklevélben megnevezett személyek is további bizonyítékot jelentenek az elbeszéltek hitelességére vonatkozóan. A szöveg például kifejezetten utal arra, hogy az Agaune felett is uralkodó savoyai herceg, VIII. Amedeus (1391-1451), a későbbi V Félix pápa különösen jó viszonyban állt Zsigmonddal (dicti regis fidelissimi). Ezt más források is egyértelműen megerősítik. Amedeus ugyanis segítségére volt Zsigmondnak a Konstantzi Zsinat előkészítésében, Zsigmond pedig ezért megerősítette hatalmában, s végül 1416-ban Savoya hercegévé is tette. Ugyanígy megfelel a valóságnak az is, amit az oklevél a kolostor elöljáróiról mond. A szövegben többször említett Joannes Sostion nevű apát ugyanis más forrásokból is jól ismert alakja a kolostor történetének, éppúgy mint a két említett kanonok — Guillelmus de Vullio, és Petrus Fornerii — akik később mindketten a kolostor apátjai lettek.71 A mellettük megemlített, infirmariusnak nevezett Candidus Fabri, illetve a kolostorhoz tartozó Ollón remeteség 68 Az itt megőrzött 1415-ben kelt okirat szerint a kolostor apátja külön tiltakozott a látogatás finanszírozására a kolostor birtokaira kivetett adó ellen, 1. Hilaire Charles·. Inventaire des archives de l'Abbaye de Saint-Maurice. I. 131. (8/1/14), idézi: Helvetia Sacra i. m. IV/1. 443. 69 Fennmaradt ugyanis egy, a mai Torino közelében fekvő Pontensteuerből keltezett levele, 1. Josef Aschbach : Geschichte Kaiser Sigmund's I. Hamburg 1838. 446-447. "' L. erről Engel Pál: Az utazó király: Zsigmond itineráriuma In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437 I. Tanulmányok. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Bp. 1987. 78-79., ill. Aschbach, J.: Geschichte Kaiser Sigmund's i. m. I. 401^03. 71 Jean Sostion 1411 és 1427 között volt a kolostor apátja, aki 1418-ban már maga mellé vette vikáriusul Guillelmus Vulliot (Guillaume Villien-t), aki Sostiont követően, 1428 és 1436 között volt a kolostor apátja, s őt követte az oklevél által kántornak nevezett Petrus Fornerii (Pierre Fornier), aki 1408 és 1420 között valóban a kolostori templom kántoraként szerepel, s Viliién után töltötte be a kolostor apátjának tisztjét (1434-1438). Minderről 1. Helvetia Sacra i. m. IV/1. 442-444.
