Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz 367
Tóth Péter: „SZENT ZSIGMONDNAK Ő AZT FELNEVEZTETÉ" Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz1 Zsigmond király valamikor 1410 körül fényes templomot alapított Budán a királyi rezidencia közelében, melyet patrónusának, Szent Zsigmondnak szentelt, aki azonban ekkor már nemcsak saját, hanem családja, a Luxemburgiak, s rajtuk keresztül egész Csehország védőszentje volt. A templom alapításának körülményeit a középkori hagyomány egy nevezetes túlvilági látomással hozta kapcsolatba. A Tinódi Lantos Sebestyén Zsigmond király és császárnak krónikája című művében megőrződött történet szerint Zsigmond egyik vitéze, Tar Lőrinc látta a pokol „tüzes kádjait", s hogy „Zsigmond császár benne feredett volt", s mikor mindezt feltárta a király előtt, az — „hogy ő ágyát pokolból kiiktassa" — tizenhárom várost „elszakasztott", s ezek árából Budán fényes templomot emelt, s „Szent Zsigmondnak ő azt felnevezeteté".2 Ezzel a történettel azóta sokan és sokféle megközelítésben foglalkoztak már. Mályusz Elemér és Engel Pál történeti vonatkozásait elemezte,3 Kurcz Ágnes az elveszett magyar lovagköltészet egy töredékét látta benne,4 Zemplényi Ferenc pedig irodalomtörténeti vonatkozásaival foglakozott,5 míg nemrégiben Marosi Ernő művészettörténeti szempontú vizsgálat tárgyává tette.6 Elemzéseikből megtudjuk, hogy a Tinódi által lefestett kép pontosan beleillik a pokol Közép-Európában szokásos későgótikus irodalmi és képzőművészeti megjelenítései közé. A történeti vizsgálatok pedig elárulják, hogy az „elszakasztott" tizenhárom város az 1412-ben elzálogosított szepességi városokra utal. Igaz ugyan, hogy a templom alapítása minden valószínűség szerint már 1410 körül megtörtént, ez azonban nem zárja ki, hogy az 1412-ben történt elzálogosítás bevételét a korábban alapított templom építésére is fordíthatta a király, ami ez esetben további bizonyítékot jelent amellett, hogy az alapítás sem-1 A tanulmány a Sigismundus Rex et Imperator című kiállítás katlógusába készült rövid ismertetés bővebb változata, mely a Τ 043071 sz. OTKA-pályázat támogatásával készült. 2 Tinódi Sebestyén összes művei. Közzéteszi Szilády Aron. (Régi Magyar Költők Tára III. XVI. századbeli magyar költők művei 2. 1540-1555.) Bp. 1881. 357-358. 3 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp. 1984. 94., 266-269.; Engel Pál: Tari Lőrinc pohárnokmester. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437 I. Tanulmányok. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Bp. 1987. 451-453. 4 Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 242. 5 Zemplényi Ferenc: Az európai udvari kultúra és a magyar irodalom. Bp. 1998. 35-45. 6 Marosi Ernő: Tar Lőrinc pokolbeli látomásának ikonográfiája Tinódi szerint. In: Tanulmányok és műfordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére. Szerk. Bánki Éva, Tóth Tünde. Palimpszeszt 17. Bp. 2002. (L. http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/zemplenyi/index.htm).
