Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
36 TILKOVSZKY LÓRÁNT Volksbildungsvereins) kiadásához, valamint egy tudományos jellegű folyóirat, a Deutschungarische Heimatsblätter indításához: „ezeknek az lesz a feladata, hogy a magyarországi német kisebbségnek szellemi tápot nyújtson, és a német birodalommal való kulturális kapcsolatát mélyítse". Kánya már 1926-ban hallotta Loeschtől s munkatársaitól, hogy a politikai határok fontosságát túlbecsülni nem szabad, és hogy azok semmiképp sem akadályozhatják meg az egész Európában szétszórt német kisebbségek kulturális egységét az anyaországgal. Az „egységes német kultúrnemzet" évek óta propagált eszméje az, amely alapján a legszorosabb összeköttetés áll fenn a Schutzbund és a kisebbségek vezetői, így Magyarországról Bleyer és Gündisch részéről, akik panaszkodnak a magyar kormánynak a német kisebbségi kívánságokkal szemben tanúsított csekély előzékenysége miatt, s Loeschsel egyetértésben hangsúlyozzák: „Magyarország minden körülmények között arra van utalva, hogy Németországra támaszkodjék, ennek barátságát pedig csak úgy biztosíthatja, ha német kisebbségét megfelelő bánásmódban részesíti".113 A Deutscher Schutzbund által képviselt törekvések közé tartozott, hogy egy össznémet testületbe (Gesamtdeutsches Gremium) fogja össze, és a birodalmi törvényhozókkal egységes irányítás alá vonja a német kisebbségek parlamenti képviselőit minden országból. Ε testület bizalmas jellegű kiépítésének munkálatai egy öttagú bizottság irányításával folytak, amelynek Loesch is tagja volt.114 A Gremium Bécsben tartott 1930. december 20-i ülésén — az arról fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint — Bleyer is részt vett.115 A magyarországi parlament igen nagyszámú német származású, de elmagyarosodott, magyar öntudatú képviselőjével szemben egyedül ő, a hazai népinémet mozgalom immár elismert vezére képviselte — történetesen a kormánypárt padsoraiban ülve — a német népiségükhöz öntudatosan ragaszkodókat, vagy arra az össznémet népgondolat növekvő hatása alatt ráébredőket, így hát ez az Össznémet Testület Bleyert nem nélkülözhette. A „Budapesti munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" az 1926. októberi konfliktus és a nyomában kialakult válság ellenére a következő években mégis tovább folytatta még ülésezéseit, foglalkozott többek közt a Rothermereakcióval és a Magyar Revíziós Liga 1927. évi megalakulásával, a páneurópa-mozgalom kritikájával, valamint a Duna-medencei rendezésre vonatkozó francia tervek elutasításával, egy korszerűsített Mitteleurópa-tervet állítva szembe ezekkel. Loesch részt vett e vitákban, de a magyar revíziós politikát illetően nagyon óvatosan és visszafogottan nyilatkozott, s azon nézete kifejtését sem tartotta lehetőnek ezen a fórumon, hogy az alapvetően etnikai revízión túlterjedő vágyak mennyire nem illenek bele a Mitteleuropa mikénti megszervezésére vonatkozó német elképzelésekbe. A munkaközösség 1930. májusi ülésszaka azután végleg kétségtelenné tette az ekkor már Heinrich Schnee vezetése alatt álló német delegáció és a Külügyi Hivatal előtt is azt a már 1926-ban kialakult véleményt, hogy „túlságosan is a magyarok uralják a terepet, az ő kezükben van a kezdeményezés, a vitában is ők a legaktívabbak. Míg a magyarországi németség helyzetének napirendre tűzését, 113 MOL, Κ 64. 32. es. 21. tétel. 235/1929. Kánya jelentése. Berlin, 1929. március 8. 114 ZSA, Deutscher Schutzbund, Bd. 5. Fol. 126. Tätigkeitsbericht des Deutschen Schutzbundes über Berichtzeit vom 1. Mai bis 31. Dezember 1929. 116 PAAA, Abt. 6. (Kult.) Gesamtdeutsches Gremium. Bd. 1. Sitzungsprotokoll des Gremiums. Bécs, 1930. december 20.
