Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 37 ami szerintük beavatkozás lenne egy szuverén magyar belügybe, a legenergikusabban ellenzik, és sikerrel elhárítják, a saját politikai érdekeiket szolgáló ötleteiket sorra szőnyegre hozzák". így, amikor Loesch a dél-tiroli németek ügyében való kiállást kérte azt az olaszbarátságra való tekintettel azt magyar részről nem vállalták. Pataky Tibor a pánszláv veszély elhárítására javasolt közös akciót, amit Loesch is helyeselt, talán azért, mert végre nem a pángermán veszély elhárításáról volt szó. Pataky sürgette a német és magyar kisebbségek együttműködésének előmozdítását a kisantant-államokban, amivel Loesch elvileg ugyan egyetértett, de rámutatott annak nehézségeire az egyes kisebbségek „egyben s másban" eltérő érdekei miatt. (Ezúttal nem hangsúlyozta az együttműködés előmozdítása előfeltételeként a magyarországi német kisebbség helyzetének rendezését.) Most már a Külügyi Hivatal is arra a megállapításra jutott: „Nem nekünk, hanem a magyaroknak nagyobb érdekük a Munkaközösség folytatása. Minél előbb felrobban a munkaközösség, annál jobb". Az 1930. májusi ülésszak az utolsónak bizonyult. A Munkaközösség felélesztésére egyes német és magyar résztvevők -— az összekötőbizottság tagjai — részéről tett többszöri kísérletek eredménytelenek maradtak.116 Változások a Deutscher Schutzbundban. Szerepét — magyarországi viszonylatban is — mindinkább a VDA veszi át (1930-1936) 1930-ban fontos átalakítás történt a Deutscher Schutzbund vezetésében. Véget ért az az egy évtizedes helyzet, hogy Loesch ügyvezető elnök és legközelebbi munkatársainak köre képezte azt az „agytrösztöt", amely a terveket kovácsolta, az előterjesztéseket megtette, az irányelveket megszabta, a kartellbe tartozó szervezeteket mozgósította az általa programba vett feladatokra. Valószínű, hogy az a látványos kudarc, amelyet a különösen nagyra tartott és mindenáron keresztülhajszolni akart Volksgrundbuch-akció szenvedett a helyzetet egyre aggályosabbnak látó Külügyi Hivatal bizalomvesztése és az akciónak általa történt letiltása következtében, nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Schutzbund vezetését egy „néppolitikailag vezető személyiségek együttesének" mondott, „Népinémet Munkakör"-nek nevezett 12 tagú testületre bízták. Ettől fogva a Német Védszövetség a továbbiakban „Deutscher Schutzbund, Volksdeutscher Arbeitskreis" néven szerepelt. Az átszervezés azt a törekvést mutatta, hogy a Schutzbundhoz tartozó sokféle területi, egyházi, rétegszervezeti, kulturális szervezet részéről is vonjanak be olyan személyiségeket az új, immár testületi vezetésbe, akik ott a régi vezetésből megmaradó mindössze négy személyt, mindenekelőtt Loescht háttérbe szoríthatják, korábbi befolyásától megfoszthatják. Közülük Robert Ernst lett az, aki a Deutscher Schutzbund további sorsát illetően meghatározó szerephez jutott, illetve Hans Steinacher, aki ekkor még a külföldi német könyvtárüggyel foglalkozó szerv (Mittelstelle für auslanddeutsches Büchereiwesen) vezetője, és senki sem sejti még, miféle szerephez jut majd — a VDA élén — 1933 tavaszán.117 A Deutscher Schutzbund vezetésének fenti átszervezése következtében Loesch megszűnt az a fontos személy lenni a magyar politika számára is, aki korábban volt, a kisantant-államok felé irányuló kisebbségpolitikai együttműködés-116 Tilkovszky: „Budapesti munkaközösség... i. m. 117 Fensch, i. m.
