Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
350 VESZPRÉMY LÁSZLÓ vében az impérium és az imperátor, amint arról Moravcsik Gyula és Győry János értekezett meggyőzően, Bizáncot és a bizánci császárt jelenti, amely birodalmat, illetve annak császárát a kortársak egyébként szintén rómainak neveztek.6 0 A nyugati példák alapján elvárható lenne, hogy Anonymus a „nyugati" császárságnak is juttasson valami szerepet művében. Úgy sejtjük, hogy a bizánci császárság 1204. évi bukása szintén hozzájárult ahhoz, hogy a mű igen hamar elavulttá váljon, vagy — ha tényleg 1210 körül vetették pergamenre — már megírása pillanatában idejétmúlt olvasmány legyen. A krónika görög és bizánci vonulata valóban azt látszik alátámasztani, hogy, tájékozódása, anyaggyűjtése és ismeretei a szerzőt az 1200 előtti évtizedekhez kötik, ami persze egyáltalán nem meglepő III. Béla egykori jegyzője esetében. Ez közvetve megerősítheti azt a hipotézist, mely szerint művét akár több szakaszban is írta, igaz, ebben a vonatkozásban a kutatás Győry elmélete óta nem igen lépett tovább, sőt, Horváth János stíluskritikai alapon a mű egységes fogalmazása mellett érvelt. Kérdés továbbá, hogy a Geszta nyilvánvaló belső ellenmondásai mennyiben hozhatók kapcsolatba a több időpontban való fogalmazás egyes munkafázisaival? Az persze magától értetődőnek tűnhet, hogy újabb információkat, például Erdélyre vonatkozókat, beépíthetett művébe,61 ugyanakkor a keletkezési idő kitolása a 13. század húszas vagy éppen harmincas évei felé talán már nehezen képzelhető el. Kockázatos ugyanis a gyarapodó okleveles anyaggal kapcsolatos érvelés, hiszen a századforduló döcögő írásbeliségével szemben nyilván ekkortól a Gesztában említett helységekre vonatkozó oklevelek száma is megsokszorozódik.6 2 A vérszerződés nagyjelentőségű pontjait, amelyeknek jogtörténeti gyökerei szintén az európai jogi oktatás itáliai vagy párizsi központjaihoz vezetnek, a névtelen szerző olyan, jórészt külhoni tapasztalatokon alapuló reformjavaslatainak tekintjük, amelyek iránt megírásuk pillanatában nem volt fogékony a társadalom. Az Aranybulla kiadása előtti években az arisztokrácia a nyílt konfrontációt választotta, ami a királyné 1213. évi meggyilkolásában érte el csúcspontját. A királyi hatalom pedig feltűnő defenzívába szorult, s megközelítőleg sem történelmi Közlemények 104. (1991) 66-68., és Kapitánffy István megjegyzéseivel, 1. Kapitánffy /.: Hungaro-Byzantina i. m. 81-98. 60 Arra már Moravcsik Gyula felhívta a figyelmet, amit magunk saját érvelésünkkel megerősítettünk, hogy a Gesztában a honfoglaló magyarok igazi ellenfelei kétségbevonhatatlanul a bizánciak, s azok császára, 1. Moravcsik Gyula·. Der ungarische Anonymus über die Bulgaren und Griechen. Revue des études sud-est européennes 7. (1969) 167-174.; Győry J.: Gesta regum i. m. 102-103., őt követve Veszprémy László: Honfoglalás és hódítás Anonymusnál. Hadtörténeti Közlemények 106. (1993) 8. (amit ma már árnyaltabban látok). 61 Erről legutóbb 1. Szovák Kornél·. Wer war der anonyme Notar? Zur Bestimmung des Verfassers der Gesta Ungarorum. Ungarn-Jahrbuch 19. (1991) 1-16. 62 Erre Benkő Loránd kitűnő tanulmányait említem, 1. Benkő Loránd·. Anonymus és az ittebei bencés monostor. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk. Rozsondai Marianne. Bp. 2002. 31-38.; Uö: Castrum Borssed zouolvn. In: „Magyaroknak eleiről". Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc, szerkesztőtárs Szabados György. Szeged 2000. 39-56. - Ε fejtegetések megerősítik Győry megjegyzését, mely szerint a névtelen szerző a jelenhez a „nemesi birtoklás ábrázolásán keresztül kapcsolódott, ami időben a „királyi/ország-történet" papírra vetése után következett. A névtelen szerzőnek Ósbő, Bors és Velek iránti elfogultsága persze kétségbevonhatatlan.
